Horváth Anna, a Budapesti Fazekas Gimnázium 11. évfolyamának tanulója egy évet töltött Franciaországban. Kíváncsi voltam rá, miért döntött úgy, hogy külföldön tanul és hogy milyen tapasztalatokat szerzett.
– Az egész egy ismerősömmel kezdődött, aki tíz hónapot töltött Dominikán egy nyelvtanulási program keretében. Korábban én is éltem már külföldön, és nagyon jó élmény volt számomra. Miután beszélgettem ezzel az ismerősömmel, aki folyamatosan mesélt a fantasztikus tapasztalatairól, úgy döntöttem, hogy én is szeretnék külföldön tanulni. Franciaországot választottam, hogy fejlesszem a nyelvtudásomat, mélyítsem ismereteimet a francia kultúráról, és új tapasztalatokat szerezzek. Terveim között szerepel, hogy Franciaországban tanuljak tovább.
– Pontosan hol töltötted ezt az évet?
– Egy Orsay nevű kisvárosban, amely lényegében Párizs agglomerációjához tartozik. Eredetileg azért választottuk ezt a helyet, mert a bátyámat felvették egy egyetemre a közelben, és együtt terveztük a kiköltözést. Végül azonban ő nem jött, így egyedül maradtam.
– Nem volt félelmetes egyedül élni egy idegen országban?
– Az elején nagyon nehéz volt. Először az édesapámmal mentem ki, hogy együtt intézzük a lakáskeresést, de végül egy portugál házaspár házának felső emeletén laktam három hónapig, mielőtt saját lakásom lett volna. Az első hét kifejezetten nehéz volt, de ahogy teltek a napok, egyre könnyebb lett. Idővel megszoktam a helyzetet, és a mindennapok rutinja sokat segített. Bár hiányzott a családom, telefonon tartottuk a kapcsolatot, és szünetekben hazalátogattam.
– Milyen volt a francia iskolarendszer? Miben tért el a magyartól?
– Franciaországban az iskola egész napos, és az órák 55 percesek, nem 45. Az első óra után 5 perces szünet van, a második után 15 perces, majd ismét 5 perc. Ebédszünet pedig legalább egy órás. A délutáni órák kevésbé strukturáltak, gyakran voltak másfél órás dupla órák is. Különleges volt a DST rendszer is, ami egyfajta próbaérettségit jelent. Minden héten más tantárgyból írtunk kétórás dolgozatot, amelyet kijavítottak, és így folyamatos visszajelzést kaptunk.
– A tantárgyak mennyiben voltak mások?
– A felosztás jelentősen különbözött. Például a fizika és kémia egy tantárgyként szerepelt (physique-chimie), ugyanígy történelem és társadalomföldrajz, valamint biológia és természetföldrajz is egy tárgyként volt tanítva. Volt egy külön tantárgy, az SES (Science, Economic and Social), amely szociológiát, közgazdaságtant és politológiát ölelt fel. Ezek szerintem rendkívül hasznosak, és kár, hogy Magyarországon nem tanítanak hasonlót.
– Nem volt nehéz hozzászokni ehhez az új rendszerhez?
– Nem igazán. Bár elsőre bonyolultnak tűnt, könnyen alkalmazkodtam. Az ötperces szünetek például csak arra szolgáltak, hogy átvonuljunk a következő terembe, tehát hamar megszoktam. Az órák hosszabbak voltak, de több idő jutott a tananyag feldolgozására. A magyar rendszerhez képest nem éreztem nagy eltérést, mert itthon is hosszú napjaim voltak a szakkörök és sportfoglalkozások miatt.
– Milyen volt a tanulás mennyisége és a házi feladatok rendszere?
– Ez tantárgyfüggő volt. Általában kevesebb házi feladatot kaptunk, kivéve a szünetekben, amikor gyakran esszéket kellett írni. A rendszer sokkal inkább a szövegalkotásra épült, ami az érettséginél is előnyt jelenthet.
– Hogyan alakult a nyelvtudásod?
– Biztos vagyok benne, hogy sokat fejlődtem, bár ezt magamon kevésbé érzékelem. Napi nyolc órában hallgattam franciát, így rengeteg gyakorlásban volt részem.
– Milyen érzés volt hazatérni?
– Jó volt hazajönni, de bizonyos dolgok hiányoznak Franciaországból. Külföldiként sokszor elnézőbbek voltak velem, és lazábban osztályoztak, ami megkönnyítette a tanulást. Itthon viszont emelt szinten tanulok biológiát és kémiát, ami sokkal magasabb szintű oktatást jelent, így tanulmányi szempontból jó döntés volt visszatérni.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Orvosi egyetemre szeretnék menni, valószínűleg Franciaországban. Egyelőre még nem tudom, milyen szakterületen szeretnék dolgozni, de az orvosi képzés során biztosan találok majd egy területet, ami igazán érdekel.
– Ajánlanád másoknak is, hogy külföldön tanuljanak?
– Mindenképpen! Egy külföldi tanulmányi időszak rengeteget ad: új kultúrákat és embereket ismerhetünk meg, fejleszthetjük a nyelvtudásunkat, és szélesebb látókörre tehetünk szert. Akinek lehetősége van rá, mindenképp próbálja ki!
