Emlékszem a mosdókagylókra. Szürkésre színeződtek, több helyen ismeretlen eredetű foltok néztek vissza rám. Felettük kis polcok műanyag poharakkal, bennük a gyakori használatban elkopott fogkefékkel. Némelyikbe beleszáradt a rózsaszín fogkrém. Erős citromos fertőtlenítő szag érződött.

Naponta kétszer, amikor Ági néni lenézett, harmincnégy habos szájat látott a kis tükrökben. Mellettem egy fiú törölgette lemosható tetkós karjával a száját. A másik oldalamon szőke copf lógott a fogkrémes mosdókagylóba. Mindannyian az előttünk lévő homokórára koncentráltunk, melyben csendben pergett a homok tökéletes gúla alakot formázva. A három perc méréséhez háromszor kellett megfordítanunk. Mindenkinek hiányzott egy-két foga. Ha éppen valamelyik metsző, akkor nagy koncentrálást igényelt a szomszédos fog hátsó részének körkörös mosása, mert elöl kiszökött a folyadék. Az őrlő fogakat egyesével kellett minden oldalról megtisztítani. Azt hiszem, rengetegszer látták az óvónők, hogy lenyeljük a fogkrémet. Nem is csoda, mivel cukorkaízű volt, így mi sem bántuk. Az viszont egészen más elbírálás alá esett, amikor a szánkból kiálló fogkefével elkezdtünk járkálni, ezzel kockáztatva, hogy eleshetünk, és a fogkefe átlyukaszthatja a torkunkat. Ekkor megrémültek. Csak akkor lélegeztek fel, amikor mindannyian végeztünk.
Jó pár év telt el azóta. Egyedül a mentolos ízű fogkrém jöhet nálam számításba. Lazán a falnak támaszkodom, és egyáltalán nem figyelek a mozdulataimra, miközben a fogam mosom a kollégium mosdójában. Nem figyelem mások technikáját, és az idő múlását sem. Helyette inkább a többiekkel beszélgetek, bár mindig ugyan oda lyukadunk ki a végén, hogy milyen nehéz is az életünk. A fogkrém marja a szám belső részét, ahol kiharaptam. Valaki a zuhanyozóban egy számot hallgat egy szomorú véget ért kapcsolatról. Amikor kilép a fülkéből, a lábán folyik a víz, és ahogy elindul, cuppogó hangot ad a papucsa. A többiek az előtérben töltik a vizes palackokat, és vissza-visszaszaladnak leönteni a felesleget. Mindenkinek megvan a kedvenc mosdókagylója. A gél lakkos körmöknek, az elkenődött sminknek, a bő pólónak és a melegítő alsónak, a farmernadrágosnak, és annak is, aki csak egy törölközőt teker maga köré. A foltos ablak melletti kagyló az enyém. Gyakran bámulok itt ki az éjszakába. Ilyenkor minden gondom elszáll az ablak alatti résen, és az esti szellő messzire viszi. Látom homályos tükörképemet az ablaküvegen. A metszőfogaim megőrizték cakkos élüket gyermekkoromból, pedig a legtöbben már elkoptatták azokat.