Macskakövek futnak cipőm alatt.
Felkergetik a csillagokat az égre.
Az éjjeliszekrényemen korallvirág árnyékába csúszik a könyvem,
majd az árnyék eltűnik.
A háztetők cserepei
terrakotta pikkelyek az égszínkék tenger alatt.
A házak felett színes felhőkben lebegnek az álmok.
A rémálmokat a hajamba tűzöm,
a Duna felett kiengedem,
s amint a hátamon végigfutnak, libabőrös leszek.
A szemem csücskébe lassan betelepszik az álmosság.
Óvatosan magam mellé fektetem.
Az éjszakai friss levegő rám borítja paplanát.
Ablakom felett megjelenik az ezerszínű álomfelhő.
