Ahogy olvastam Oidipusz király történetétét, felmerült bennem, vajon hogy játszódott volna le a történet, ha a mai világban, a máról írják. Ki hozta volna a jóslatot? Kiderítette volna Oidipusz, hogy az anyját vette feleségül vagy nem tudta volna meg soha az igazságot?

Ebben a változatban
Laiosz egy hatalmas gyógyszeripari cég vezérigazgatója, nem király, mert a mai
világban már ritkábbak a királyok. Iokaszté, a felesége az asszisztensnője, aki
a férje mellé ment el dolgozni. A gyógyszercég a pusztító járvány, az akkori
dögvész, a mai világban valami ismeretlen eredetű, az emberiséget veszélyeztető
vírus elleni ellenszert kutatja, egy oltás feltalálásán dolgozik, amivel meg
tudja menteni a világot a fertőzéstől. A jövőjét illető jóslatot Laiosz egy
ChatGPT keresés során tudja meg, a mesterséges intelligencia jósolja meg neki,
hogy el fogja bocsájtani a cégtől a fia, aki aztán beül a vezérigazgatói székbe
és elcsábítja édesanyját. Ezek hallatán a gyermeket születésekor Iokaszté, hogy
megszabaduljon tőle – mivel a mai világban már nem szokás a gyerekeket
megkötözni és pásztornak adni – titokban örökbe adja egy távol élő, jómódú
családnak.

Annak ellenére,
hogy az emberek ma már ritkábban járnak jóshoz, ugyanúgy foglalkoztatja őket,
hogy mi lesz a sorsuk, ezért Oidipusz sem jóshoz megy, hanem rákeres a
ChatGPT-n, vajon milyen jövőt szán neki a sors. A mesterséges intelligencia
válaszának hallatán, hogy nehogy beteljesedjen a borzalmas jóslat, úgy dönt,
hogy önkéntes száműzetésbe vonul külföldre, ott tanul tovább, távol a
szüleitől.

A legjobb egyetemen
gyógyszerkutató szakra veszik fel, ahol kutatási projektje keretében az
ismeretlen, halálos vírus ellen kutat vakcinát, melynek genomja folyamatosan
változik, ezért mire megtalálják a vakcinát, a vírus szerkezete már meg is
változik. Oidipusz tehetséges diákként elképesztő kitartással és munkával
sikeresen kidolgozza a vakcinát a folyamatosan változó vírusra. Híressé válik
és állásajánlatot kap a legnagyobb gyógyszercégtől, aminek Laiosz a
vezérigazgatója. A cég tulajdonosai megosztják vele titkos tervüket: valójában azért
alkalmazzák, hogy lecseréljék az idősödő vezérigazgatót, akinek
teljesítményével nem elégedettek. Jelezték is neki a teljesítményértékelési
folyamatban: problémásnak találják, hogy nem a cég régóta a projekten dolgozó kutatási
csoportja találta meg az ellenszert a halálos vírusra. Azt remélték, Oidipusszal
együtt a tudás is megérkezik majd a céghez.

Oidipusz elfogadja
az állásajánlatot, és ezzel a jóslat első része be is teljesül, nem megöli az
apját, hanem elveszi tőle azt, ami a legfontosabb számára, ami az identitását,
a befolyást jelenti neki, a munkáját. Laiosz súlyos depresszióba esik és néhány
hónapon belül meghal szívinfarktusban.

Ma nem mennek
rögtön hozzá az asszisztensükhöz a vezetők, mint ahogy a leendő királyok a
királynéhoz, de a hosszan tartó közös munka során bizony előfordul a szerelmi
szál. Itt is ez történik, Oidipusz beleszeret a még mindig csinos, bár már
korosodó titkárnőjébe és elcsábítja őt. Az eredeti történetben itt kezdi el Oidipusz
kutatni Laiosz gyilkosát, de a mai világban az emberek ennél sokkal
kényelmesebbek. Ha egyszer magas pozícióba kerülnek, nem kezdenek el
gondolkodni, hogy vajon etikus volt-e elfogadniuk az állásajánlatot, és mi
történt vajon az elődjükkel, akinek a sorsa megpecsételődött, hanem élvezik a
befolyást, a hatalmat, a hírnevet, a jó életszínvonalat. A titkolt viszonyt a
vezérigazgató és titkárnője között az újságírók fedik fel, akik mindig
próbálnak olyan dolgokról írni, amikről más még soha, leskelődnek a “szaftos”,
nagy hírértékkel bíró történetek után. Amikor kiderül a szerelmi viszony,
Oidipusz feleségül veszi szeretőjét, Iokasztét. Az újságírók, “tényfeltáró”
riporterek tovább kutakodnak, a befolyásos fiatal vezérigazgató, Oidipusz
magánéletében, és megtudják, hogy gyerekkorában örökbe fogadta egy tehetős
család. Egy interjún megkérdezik tőle, hogy tudott-e erről és arról, hogy
felesége is örökbe adta fiát, miután megszületett. Ő meglepődve néz feleségére
és kacagva mondja, hogy ennél hamisabb hírt ő még sosem olvasott. Iokaszté
ekkor döbben rá, hogy mi történt valójában, hogy újdonsült férje tulajdonképpen
a fia. Akkor érti meg, hogy miért olyan hasonló a hanghordozásuk és miért
húzzák fel mindketten a bal szemöldöküket, amikor valamit nem értenek. Nem
tudja megemészteni, hogy ilyen szerencsétlenül alakult az élete, és az interjú
után váratlanul megöli magát. Az újságírók tovább folytatják a kutakodást Oidipusz
múltjában, mivel a történetre már nagyon sok olvasó felfigyelt és követelik a
folytatást. A sok keresés után összerakják, majd megírják a teljes történetet.
Oidipusz nem vakítja meg magát, mint az eredeti történetben, de szégyenében
elvonul a világtól, soha többet nem olvas híreket.

A történet attól
függetlenül, hogy mikor játszódik, mindig arról szól, hogy a sors előbb-utóbb
utoléri az embereket, bárki is próbálkozik elfutni előle.