Még Z generációs vagy? Esetleg már alfa? Napjaink egyik leginkább divatos irányzata – hogy társadalomtudományi vagy önsegítő, az még nem teljesen világos –, a generációkutatás. Elolvastuk Steigervald Krisztián két könyvét a témáról, és kigyűjtöttük a lényeget. Komplex téma, ezért itt és most csak ennyit vállalunk… de indulhat róla párbeszéd.
Z generáció – Akikről azt mondják, hogy “el vannak kényeztetve”
(1995-2009 között születtek, idén 15-30 évesek)
bizonytalan és maximalista “helikopter-szülőkkel” rendelkeznek: a szülők állandóan a közelükben “köröznek”, próbálnak helyettük mindent megoldani, őrzik minden lépésüket
nem tanulnak meg hibázni: szüleik nem tudják elfogadni, hogy a gyerekük hibát követett el, mert az olyan, mintha ők maguk hibáztak volna a nevelés során, ezért folyton közbelépnek – így többnyire nem jutnak el a hibáig
“élménytársadalomban” nőttek fel: otthon azt kapják, amit kérnek (pl. más ételeket, mint a többiek a családban; testreszabott karaktereket mozgató játékokkal játszanak); a kereskedelem egyre kifinomultabb módszerekkel kutatja az igényeiket
nem ügyfelek (elkötelezettséget jelentene), hanem userek (személyes ajánlatokkal kell megtalálni őket)
sokkal több választási lehetőség közül választhatnak, mint a megelőző generációk és ritkán kényszerülnek kompromisszumokra; a választási kényszerekbe bele is hajszolják őket, aztán választásukat önzőnek minősítik (valójában az egyéni hasznosságot keresik) – nem a külvilág elvárásai szerint választanak, hanem hogy ők milyen előnyöket remélhetnek a döntéstől
megszokták, hogy döntéseik egyébként rövidtávúak – azokat később majd úgyis lehet korrigálni
beleszülettek az internetes világba, ezért az online és az offline határai számukra elmosódnak
az információ számukra kép- vagy videóalapú, a siker alapja a kinézet (ez a motivációja annak is, hogy egészségesen táplálkoznak); a netes tartalmak mögé odalátják a befektetett energiát és tudást, az offline világ dolgai viszont “természetes létezők”, “vannak”, ezek mögött nem feltételeznek erőfeszítést
azt tapasztalják, hogy a tudás sok esetben a fiatalabbak felől áramlik az idősek felé (lásd számítógép és okoseszközök használata) – ennek következtében hihetelenül magabiztosak lesznek, amit a másik oldalról nézve tiszteletlenségnek érzékelnek
mégis alapélményük a bizonytalanság: aggodalom szövi át vmindennapjait a bolygó, az emberiség jövője miatt, foglalkoztatja őket a környezetvédelem és az is, hogy egyénileg hogy fognak boldogulni a gyorsan változó világban
úgy nőttek fel, hogy szüleik kezében rendszerint okostelefont láttak, és őket magukat is képernyő elé ültették, aminek eredménye: “a gyerek jól elvan otthon is”
(az internetnek köszönhetően) soha nincsenek egyedül, ugyanakkor sokszor kifejezetten teherként élik meg a személyes kapcsolatokat, szívesebben küldenek üzenetet ismerőseiknek, mert az nem igényel azonnali választ – mikroplatformokon kommunikálnak, amelyek egy-egy szokás, hobbi, játék stb. köré épít fel ideiglenes “közösségeket” – a szóban megbeszélt dolgok közül sok “elmegy a fülük mellett”
ezt a generációt nem tanították meg unatkozni, állandóan stimulálta őket valamilyen felület, nem ismerik a csendet
Alfa generáció – Akikről még nem tudjuk, hogyan változtatja meg őket a technológia
(2010 után születtek, idén legfeljebb 14 évesek)
nem egyszerűen a net, hanem az okostelefon világába születtek bele: a szemkontaktust a szüleikkel csak akkor tudták felvenni, ha megküzdöttek a figyelemért a mobiltelefonnal – egyelőre nem tisztázott, hogy ennek milyen következménye lesz a személyiségfejlődésükre nézve
a képekben befogadott világ hatással van az agyuk felépítésére, működésére – az eltelt rövid idő miatt itt sem tudjuk, pontosan milyen hatással
rövid távú memóriájuk erősödik a hosszú távúval szemben
A legfiatalabb generáció és az iskola
A második kötet (Generációk harca a figyelemért) szerint a mai diák igényei, elvárásai az iskolával és a tanárokkal szemben nagyjából a következők: közös hangnem; bizalom; kölcsönös tisztelet – kölcsönös tiszteletadás; annak megértése, hogy a cél közös; gyerekfókuszú és nem nem tantárgyközpontú oktatás; partneri kapcsolódás; nyitottság – nyitottság a világra; kölcsönös megértés, kölcsönös empátia. Ma az a divat, hogy mindent szabad, amit nem tilos, ezért az iskolának a legalapvetőbb viselkedési szabályokat is tudatosítania kell, még a köszönés szükségességét is, mert máshol a diák nem (feltétlenül) találkozik ezzel az elvárással. A szülő és a diák egyre inkább szolgáltatóként tekint a tanárra, és ebben az új helyzetben mindenki keresi még a helyét, ami konfliktusokat okozhat. A gyerekek úgy kerülnek az iskolába, hogy egyszerűen értelmezhetetlen számukra a negatív kritika, a Z generációsok például gyakorlatilag függők a pozitív visszajelzésektől, az okoseszközök “dopaminfürdőt” biztosítanak a számukra. Amennyiben felhívják a figyelmet esetleges hibáikra, arra sokszor elutasítással és közönnyel válaszolnak. Idegen tőlük a perfekcionizmus és a maximalizmus, és ebben a változó környezetben valahogy meg kell tanálni a módot arra, hogy fejlődjön, pontosabb legyen az önismeretük.
Más eszközök fejlesztik a diákok a korábbiaktól eltérő képességeit. A tanár számára helyes megközelítés lehet, ha érdeklődik a diáktól arról, hogy mi foglalkoztatja.
– szerk. –
