Ahogy minden ágazatot, az ügyvédi szakmát is utolérte a digitalizáció szele, és egyre több szó esik a legal tech-ről. Így felmerül a kérdés, hogy az algoritmusok megjelenése a piacon lenyomhatja-e az ügyvédi szolgáltatások árait, ezáltal olcsóbbá tehetik-e a jogi szolgáltatásokat. Erről a témáról édesapámat, Hajdu Lászlót kérdeztem.

– A legtöbb területen a digitalizáció megjelenése olcsóbbá tette a termékek és szolgáltatások árait. Ez érvényesülhet-e az ügyvédi szakmában?

–  Nem vitás, hogy az ügyvédi szakmát is utol fogja érni a digitalizáció, de nem látom azt, hogy hasonlóképpen forgatja fel, mint ahogy azt tette a pénzügyi szektorral, ahol a digitális megoldásokat szállító fintech cégek egyre kedvezőbb ajánlatokkal vonzzák magukhoz az ügyfeleket. Vannak olyan területek, ahol a szoftverek, digitalizációs megoldások kiváltják majd az ügyvédek munkáját, például elképzelhetőnek tartom, hogy néhány egyszerűbb szerződést, mint például lakásbérleti vagy adásvételi szerződést meg lehet majd kötni egy applikáció segítségével, így kiváltva egy ügyvéd munkáját és költségét. Ellenben vannak olyan területek, ahol nem látom, hogy a digitalizáció érdemi változást hozna, különösen a büntetőjog, peres ügyek vagy a családjog területén. Itt először az egész intézményrendszernek kellene felkészülnie arra, hogy valaki úgy tudjon eljárni, hogy meg se kelljen jelenni a bíróságon vagy egy hivatalban. Vagy például elég nehezen tudom azt elképzelni, hogy valakinek a jogvitáját majd egy algoritmus fogja eldönteni. Ezeken a területeken nem gondolom, hogy a digitalizáció markáns áttörést hozhatna. Ugyanakkor az üzleti-gazdasági jog területén látok teret a digitalizációs megoldások előretörésére, de azért itt is árnyaltabb a kép. Mára a legtöbb ügyvédi iroda használ olyan szoftvereket, amelyek jelentős terhet, feladatokat vesznek át az ügyvédektől, gondolok itt a jogi átvilágítás vagy adatkezelési feladatokra. De ez nem jelenti azt, hogy az ügyvéd szerepe kiszorul és helyettesíthetővé válik. Amit át tudnak venni a szoftverek, azokat passzoljuk át, de lesz egy olyan rész, ahol az ügyvédi működés nélkülözhetetlen marad.

–Melyek azok a területek a jogban, ahol esetleg nagyobb szerepet kaphatnak a szoftverek, és melyek azok, ahol nem?

– Ez nagy részben attól is függ, hogy milyen komplexitású ügyről beszélünk. Nyugat-Európában és az USA-ban már használnak olyan applikációkat, illetve szoftvereket, amelyek például egyszerűbb bérleti vagy adásvételi szerződésekhez előre feldolgoznak bizonyos adatokat, vagy gazdasági társaságok megalapítását lehetővé teszik mindenféle ügyvédi közreműködés nélkül. A magyar piacon ezeknek egyelőre elenyésző a számuk, de nem tartom kizártnak, hogy kisebb kaliberű ügyeknél a jövőben megjelenhetnek. Ellenben mikor egy zöldmezős beruházást kell létrehozni, mondjuk fel kell építeni egy naperőművet, akkor egy több ezer oldalas szerződésállomány 30-40 különböző típusú szerződését nem lehet egy gépre bízni. Az egyszerűen nem életszerű, hogy három ügyvéd leül, betáplálja az adatokat, és aztán a szoftver kiad 30-40 különböző típusú szerződést. De meg kell hagyni, hogy a digitalizáció sok estben segíteni fogja az ügyvéd munkáját. Erre már ma is léteznek példák, például keresők vagy gyors áttekintők. De a folyamat végén nem adhatjuk ki az ügyfélnek azt, amit egy applikáció készített, nekem, az ügyvédnek kell értékelni és elemezni, hogy ebből kerekedik-e bármilyen jogi kockázat, vagy az, amit az algoritmus kiszűrt, teljesen használhatatlan. Az emberi tényezőt itt sem lehet majd negligálni.

–Mi fog történni azokkal az ügyvédekkel, ügyvédi irodákkal, akik a kisebb súlyú, digitalizálható munkákat végzik el?

– Ma Magyarországon van 10 ezer ügyvéd, csak Budapesten 8 ezer. Ezzel szemben Ausztriában például csak 6 ezer ügyvéd dolgozik. Ráadásul a magyar irodák tevékenységének nagyobb részét pont az olyan típusú ügyletek teszik ki, amelyek a digitalizációval kiválthatók. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy ezeknek le kell húzniuk a rolót, egyszerűen arra fogja őket késztetni, hogy alkalmazkodjanak az új viszonyokhoz, továbbképezzék magukat, de kétségtelen, hogy várható lesz egy lemorzsolódás. Személetmódváltásra lesz szükség. Rengeteg jó kolléga van, akik ezt fel fogják ismerni, képezik magukat, felveszik a fonalat, specializálódnak. De azok, akik nem tudnak alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, vagy nem akarnak, valószínűleg nem fognak tudni tevékenykedni ebben a szakmában.

–Tudsz-e mondani olyan példát, ahol az ügyvéd kiemelt szerepet kap egy ügylet folyamán?

– Egy nemrégiben történt példát tudok hozni, ami mutatja az ügyvédi szerepvállalás fontosságát: egy szerződéses elszámolásánál az ügyfelünk amerikai üzleti partnere kalkulált egy összeget a szerződés megszüntetéséért, mi pedig kértük, hogy indokolja ezt. Ehelyett csak azt a választ kaptuk, hogy az ő számításai szerint ez a végösszeg. Felhívtuk az ügyfél figyelmét, hogy jó eséllyel blöffről van szó, ezért mi is végeztünk egy számítást az ügyféllel együtt. Az általunk számított elszámolási összeg természetesen jóval kedvezőbb lett. A tárgyalás végén valahol a két összeg között egyeztünk meg, amiből az ügyfél látta, hogy egy nagyon komoly hozzáadott értéket kapott: jobb áron elértük, amit szerettünk volna, egy olyan területen, ahol ő nem rendelkezett azokkal a háttérinformációkkal, amivel egy ügyvédi iroda igen. Mi nem egy ötven oldalas memót készítettünk az ügyfélnek, aminek se eleje, se vége, hanem segítettünk megoldani a problémáját. Az ügyvéd tehát egy „trusted advisor” kell legyen, egy stratéga, aki az ügyféllel együtt hozza meg a döntést. Ahhoz, hogy együtt hozzuk meg a döntést az ügyféllel, az kell, hogy mi is átlássuk az üzleti tranzakciót, és kedvező végeredményt biztosítsunk magunknak és az ügyfél számára.

–A mostani generációból, akik az ügyvédi pályát választják, hogy látod, mennyire vannak kiképezve, hogy a valódi életbe belecsöppenve effektíven tudjanak dolgozni?

– Úgy látom, a magyar jogi oktatásból teljesen hiányzik az önálló gondolkodási képesség kialakítása. Éppen ezért nálunk egy ügyvédjelöltnek nem az a fő feladta, hogy iratokat kérjen ki, vagy naphosszat dokumentumokat töltsön le egy ügyvéd számára, hanem az, hogy elsajátítson egy egyfajta stratégiai gondolkodásmódot. Sokszor ugyanakkor azt érzékeljük, hogy nincs meg a jelöltek részéről az a kitartás, ami egy ilyen komplex, összetett stratégiai gondolkodás elsajátításához kell. A világ nagyon felgyorsult, a fiatalok pedig ahhoz vannak hozzászokva, hogy minden azonnal történik körülöttük, a gondolkodási képesség elsajátítását is egy csettintésre szeretnék. De ehhez a stratégiai gondolkodáshoz, az elismert ügyvédi státusz megszerzéséhez évek, évtizedek kellenek, ami elriasztja a fiatalokat. Nagyon komoly karriervágy kell ahhoz, hogy valaki éveken keresztül talpaljon, hogy végül ezt a komoly szakmai elismerést kivívja, miközben a környezete azt sugallja, hogy minden egy karnyújtásnyira van és gyorsan elérhető.

 

Szerző: Hajdu Márton (10.a)