Itt nézheted meg, vagy kattintás után a videóban hallható szövegrészletekkel!
1, William Shakespeare: Hamlet (részlet)
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok boszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hívatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől – a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó – le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti “tett” nevét.
2, Tolnai Ottó: Mi volt kérded a legszebb dániában (részlet)
kapásból válaszolhatok
az volt a legszebb ahogy beléptünk
a koppenhágai kirkegaardba (=sírkert)
sören kirkegaard a filozófus sírját keresendő
és a sima füves sírokon szanaszét félmeztelen
napozó szőke lányok seregét pillantottuk meg
igen az volt a legszebb
ők azok a lányok voltak a legszebbek ott a sírokon
akárha a feltámadás fanfárjait véltem volna hallani
3, Tóth Krisztina: Kelet-európai triptichon (részlet)
A nevem Alina Moldova.
Kelet-Európából jöttem,
magasságom 170 centiméter,
várható életkorom 56 év.
Fogaimban amalgámtömést,
szívemben öröklött szorongást hordok.
Angolomat nem értik,
franciámat nem értik,
akcentus nélkül
csak a félelem nyelvét beszélem.
Nevünket mondja a hangosbemondó
és mi felpattanunk. Nevünket
rosszul írják és rosszul ejtik,
de mi készségesen mosolygunk.
A szállodákból elhozzuk a szappant,
az állomásra túl korán megyünk.
Nehéz bőrönddel, bő nadrágban
mindenütt ténfereg egy honfitársunk.
Velünk mennek a vonatok rossz irányba,
és ha fizetünk, szétgurul az apró.
Határainkon félünk, azokon túl
eltévedünk, de felismerjük egymást.
Felismerjük a világ túlfelén is
a lámpaláztól átizzadt ruhát.
Alattunk áll meg a mozgólépcső, szakad le
a teli szatyrok füle, és mikor
távozunk, megszólal a riasztó.
Bőrünk alatt, mint egy sugárzó ékszer
ott a bűntudat mikrochipje.
4, Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet (részlet)
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára knyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
és kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tidé mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg azt a versemet.
5, Tóth Krisztina: Kelet-európai triptichon (részlet)
A nevem Alina Moldova.
Szívbillentyűm őrizetlen sorompó,
ereimben mérgek keringnek,
várható életkorom 56 év.
Tíz éves fiamat elbírom,
szerzek lisztet, mozgó vonatra szállok.
Megüthetsz, rázogathatsz,
csak a fülbevalóm zörög,
mint levált alkatrész
a még forgó motorban.
6, Lukács Klára: Sírkő akció
Furcsa hangokat hallok
Eddig nem is gondoltam bele
Milyen megnyugtató
A folyamatos
Monoton lapátolás hangja
És azon gondolkozom
Vajon mit lapátolsz
Valószínűleg irreálisan reális dolgokat
Például velocipédek kerekeit
Elmegyógyintézetek
Kitört ablakainak ezer szilánkját
Széttépett Korán-oldalakat
Folyókban talált náci jelvényeket
Döglött állatok tetemeit
Emlékszel arra
Amikor megtelt a csónakunk
És kézzel próbáltuk kiüríteni
Az aljában felgyülemlett
Felhő-könnyeket
Hát én sem
Kellett egy kis idő
Mire megértettem
Hogy a folyamatosan susogó-sivító
Éles hang
A lapátolásod felettem
És esküszöm
Amikor megkérdezted
Hogy hamvasztást vagy koporsós temetést
Akarok-e
És én rávágtam
Hogy az olcsóbbat
Akkor azt komolyan gondoltam
Tehát most
Hogy még kapok levegőt
De már elkezdett befedni
A sok irreálisan reális dolog
(A velocipéd egyik küllője beleállt a bordámba
A szilánkok kiszúrták a szememet
A Korán igéivel teletömted a számat
Horogkeresztekkel aggattad tele a testem
Tetemeket temettél mellém)
Elkezdtem félni
Hogy talán tényleg árthatsz nekem
És hirtelen bevillant
Amikor egymás mellett ültünk a járdán
Teológiáról beszélgettünk
És velünk szemben
Egy szögesdrótkerítés túloldalán
Hatalmas tábla hirdette
Hogy
ÓRIÁSI SÍRKŐ AKCIÓ
7, Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
8, Kántor Péter: Megtanulni élni (részlet)
A kis dolgokkal fogom kezdeni,
fokozatosan haladok
a kis dolgoktól a nagy dolgok felé,
annyit iszom, amennyi jólesik, nem többet,
nem izgulok, nem idegeskedem,
nem vigyorgok fölöslegesen,
nem esem depresszióba,
nem, mert nem javít a közérzetemen,
és megtalálom a helyes arányt
aktivitás és passzivitás között,
de előbb a kis dolgokkal fogom kezdeni.
Ha rám mosolyog egy fiú,
nem kötöm vele össze rögtön az életemet,
ha szeretem, összekötöm,
mi történhet?
de ha szoros, meglazítom,
ha laza, megszorítom,
oda fogok figyelni,
hogy ne legyek se túl szórakozott, se túl pedáns,
se túl őrült, se túl normális,
se arany középutas ne, az se!
A kis dolgokkal fogom kezdeni,
nem leszek maximalista,
megőrzöm a hidegvéremet, a humorérzékemet,
de csak egy bizonyos határig,
az embernek legyenek határai!
Alkotók:
Aklan Larion
Dávid Roxána
Deim Vera
Földvári István
Gula Annamária (vágás)
Kotmayer Anna
Osztovits Laura
Szabó-Csalló Vanda
A Hamlet nagymonológot Tandori Dezső mondta el.
