Az interjút Dr. Boczkó Zita Laurával készítettem, aki humán tagozatos volt Fazekasos diák, orvos, és nem utolsó sorban a nővérem is.

 – A Covid által felértékelődött az orvosok szerepe. Mindig tudtad és egyértelmű volt számodra, hogy orvos leszel?

– Ez egy nehéz kérdés, mert nem mondanám, hogy mindig is tudtam, hogy orvos akarok lenni. Kisgyermek koromban érdeklődtem az orvostudomány és a gyógyszerészet iránt is, de aztán ahogy az iskolában megjelent a történelem, mint tantárgy, az nagyon elvitt a humán irányba és így 12. osztályra kifejezett nehézséget okozott, hogy irányt válasszak. Erősen ott volt a történészség, a pedagóguspálya, a jogi pálya és az orvosi pálya is, úgyhogy ez egy nehéz döntés volt, de aztán végül is a biológia és a kémia iránti szeretetem legyőzte a másikakat és így dőlt el, hogy az orvosira jelentkeztem. Így lettem orvos.

– Hogy érzed, sokat tanultál a Fazekasban és megérte, hogy oda jártál?

– A Fazekas, mint gimnázium nagyon sokat adott nekem. Azt hiszem az alapjaimat mind onnan hoztam magammal, amiket az egyetemen nagyon jól tudtam hasznosítani. Én humán tagozatra jártam. Nagyon-nagyon sok magyar nyelv és irodalom óránk volt és a történelmet is emelt óraszámban tanultuk, úgyhogy emiatt inkább a humán oldalamat erősítette meg az iskola. A biológia-kémia oktatás nem volt annyira kihangsúlyozva ebben az osztályban, úgyhogy emiatt faktos voltam, de ott végül is bepótoltam azt, amit ez az osztálytípus alapvetően nem adott meg. De a gondolkodásmód, a tanulási kedv, a lelkesedés nagymértékben a Fazekasnak köszönhető és persze a barátaimat is onnan szereztem. Mert nemcsak tanulásból áll az élet, hanem fontos a kikapcsolódás és a barátok is és hát ők az osztálytársaim közül kerültek ki, úgyhogy azt kell, hogy mondjam, hálás vagyok a gimnáziumomnak.

– Sokat kellett tanulnod az egyetemen? 

– Természetesen sokat kellett tanulnom, mivel ez az orvosi egyetem köztudottan a legnehezebb, a legtanulósabb egyetemek egyike.

– Hogyan élted meg azt, hogy humán tagozatról jöttél az orvosi egyetemre?

– Én ezt szeretném előnynek érezni, mert láttam azt az évfolyamtársaimon, hogy ők nagyon elkötelezettek voltak a természettudományos tárgyak irányába és humán érdeklődésük az nem nagyon volt. Cserébe én nagyon sok regényt olvastam és a mai napig szeretek is regényeket, verseket olvasni.

Ráadásul azon mindenki csodálkozott, hogy én magyar szakos osztályból jöttem, úgyhogy ez mindig egy jó beszélgetési alap volt, olyan téma, amiről én tudtam mesélni, majd mindenki elmondta, hogy melyik a kedvenc regénye vagy ki a kedvenc magyar írója. Ez egy jó közös téma, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez csak hozzáadott a dologhoz, meg hát izgalmasan is hangzik, hogy heti nyolc magyar óra után hogy is kerül valaki az orvosi egyetemre.

– Jelenleg csecsemő- és gyermekgyógyász rezidensként dolgozol a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinikáján. Hogyan telik egy napod?

– Felkelek, utána megiszom a reggeli kávémat, elmegyek dolgozni, általában 7:30 és 7:45 között érkezek meg a Klinikára, attól függően, hogy éppen melyik osztályon dolgozom. Ugyanis az I. számú Gyermekgyógyászati ​​Klinikának számtalan különböző osztálya van, ahol sokféleképpen zajlik a nap, más a vizitrend. Egészen más egy intenzív osztályon dolgozni, mint pl. a Neonatológiai Osztályon, ahol az elmúlt három hónapomat töltöttem és egészen más egy sebészeti, vagy belgyógyászati profilú általános osztály, mint például most az Újszülött Sebészeti Osztály, ahol a jelenlegi 3 hónapomat töltöm. Ugyanis háromhavonta új osztályra kerülünk, ahol megismerjük a szokásokat, az osztályos rendet, különböző típusú beteg gyerekekkel találkozunk, ez biztosítja a fejlődésünket és a tanulásunkat. Tehát van egy reggeli vizit, ahogy már említettem, ilyenkor körbe megyünk az osztályvezetővel és megismerkedünk az osztályon fekvő gyermekekkel. Hogyha éjszaka történt új felvétel az ügyeletben, akkor nyilván azt is átbeszéljük, hogy kicsodák, mi a bajuk; átbeszéljük, hogy az osztályon fekvő gyermekekkel mik lesznek a napi feladatok, teendők. Utána az osztályvezetők általában felmennek a reggeli referálóra, ahol az egész klinika teendőit beszéljük át, az ügyeletes orvos referál arról, hogy mi történt az éjszakai ügyeletben. Majd ezután megkezdődik az érdemi munka. Az osztályvezető főorvosok általában a saját ambulanciájukat csinálják és mi rezidensek vagyunk azok, akik az osztályon intézzük a beteg gyerekek dolgait. Mi vizsgáljuk meg őket, megbeszéljük a nővérekkel, hogy milyen véreket kell levenni, feladjuk a képalkotó vizsgálatokat, konzíliumokat kérünk más szakterületek orvosaitól. Hogyha ezekkel kész vagyunk, akkor zárójelentést írunk, dekurzáljuk a betegeket. Ez azt jelenti, hogy leírjuk a napi történéseket, hogy majd később, ha vissza szeretnénk keresni, hogy mi történt velük aznap, akkor mint egy naplóból vissza tudjuk olvasni. Persze ennek jogi jelentősége is van, úgyhogy minden fontos klinikai döntést ide le kell írni, mert ami aznap egyértelműnek tűnik, az egy másik orvos számára például az ügyeletben napokkal később már egyáltalán nem biztos, hogy olyan egyértelmű. Ha mindezzel kész vagyunk, akkor általában várjuk a délutáni vizitet, ami a kora délutáni órákban szokott megtörténni. Ilyenkor már csak lázlap vizitelünk, ami azt jelenti, hogy összegyűjtjük a lázlapjait a gyermekeknek és egyesével végig beszéljük, hogy sikerült-e megvalósítani az aznapi terveket, mik lettek a laborvizsgálatok eredményei. Ilyenkor meghozzuk a klinikai döntéseket általában a szakorvosokkal együtt és utána, ha már nincs sok teendő az osztályon, várjuk a délutáni ügyeletet. Így telik egy átlag nap, ezt még bonyolítja az, hogy a Semmelweis Egyetem oktatói tevékenységet is végez, úgyhogy orvostanhallgatók is érkeznek hozzánk napközben, akiknek különböző gyakorlatokat kell tartani. Általában mi rezidensek betegágy melletti gyakorlatokat tartunk, valamint vannak hatodéves szigorló hallgatók, akik az egész napjukat ott töltik egy bizonyos osztályon és részt vesznek az ellátásban, mintha már ők is rezidensek lennének. Úgyhogy ezek a feladataink.

– Nagyon sokat dolgozol, de mennyi szabadidőd marad e mellett, és mivel töltöd?

– Tényleg sokat ügyelünk, egy hónapban olyan 3-5 ügyeletet szoktam csinálni. Általában majdnem minden hétvégén bent vagyok a Klinikán. Mi a Covid miatt megosztottuk a hétvégéinket, úgyhogy csak 12 órát kell bent lennünk. Ez azért jó, mert így megmarad az egyik napja a hétvégének és akkor általában azért tudunk pihenni. Amikor nem ügyelünk, akkor a délutánok is szabadok. Úgyhogy, ha jön egy beteg gyerek mondjuk 3 órakor, akkor nem tudunk hazamenni négykor, tehát a hivatás jellege az még most is megvan az orvosi szakmának. Mert ha jön egy beteg gyerek, azt el kell látni, így az ügyeletátvétel határán érkező betegek okozzák általában a problémát és akkor bizony van, hogy ötig-hatig ott kell maradni. Vagy hogyha az osztályos teendők annyira megsokasodnak és mondjuk egyedül vagyok az osztályon, akkor is előfordulhat, hogy tovább bent kell maradni. De onnantól a miénk a délután. Általában valamennyi tanulásra azért szükség van otthon is, hiszen minden nap jön egy új eset, egy új betegség, amit el kell olvasni, utána kell nézni a differenciáldiagnosztikájának. Úgyhogy ez azért idő, de a szakmai érdeklődés és kíváncsiság révén azért nem annyira nehéz dolog, a kíváncsiság hajtja az embert. Egyébként pedig régi bababútorokat gyűjtök, amiket fel szoktam újítani, csak elég zajos lecsiszolni róluk a régi festéket, úgyhogy ez az, ami korlátozza, hogy mikor lehet velük dolgozni. És van két macskám, akikkel foglalkozni szoktam. Azt mondják, hogy a kisállatok nagyon jó stresszoldók és erre szükségünk is van, mert a koronavírus 2. és 3. hulláma alatt elég nagy volt a fizikai és a lelki megterhelés rajtunk. Illetve van 3 kistestvérem, akikkel mindig szívesen töltök időt, csak hát ők is nagyon elfoglaltak, úgyhogy nehéz összeegyeztetni, hogy családi programokat tudjunk csinálni. De ilyenkor elmegyünk általában kirándulni valahova a Budapest környéki hegyekbe, vagy megnézzük a belvárost. A karácsonyi időszakban a karácsonyi vásárt néztük meg hasonlóan a korábbi évekhez, úgyhogy mindig adódik valami érdekes program. De egy fárasztó nap után az is nagyon pihentető tud lenni hogyha csak leülök és nézek egy filmet a párommal, vagy olvasok egy regényt.

– Mit tervezel a jövőben?

– Harmadéves rezidens vagyok, úgyhogy még két és fél évem van a szakvizsgáig. Ha azzal kész vagyok, akkor utána előttem áll a döntési lehetőség, hogy kimegyek praxisba és házi gyermekorvosként dolgozom tovább, vagy maradok a Klinikán és akkor választok egy ráépített szakirányt. Nekem a gasztroenterológia-hepatológia az, ami tetszik, azzal szívesen foglalkoznék, de ez még egy teljesen nyitott dolog. Persze bonyolíthatja az is, hogyha gyerekeket szülök, úgyhogy ezek még nagyon nyílt és tisztázatlan dolgok, de alapvetően ez a két irány, amiből majd valószínűleg választani fogok egyet…

Nemes Kamilla (9.d)