Mérő László arról beszélt asszociatív és anekdotákat is szép számmal felvonultató előadásában, hogy a közeljövőben a mesterséges intelligencia milyen területekre fog “megérkezni”, illetve ahol már jelen van, ott milyen további hatásait figyelhetjük majd meg.
A kulcsszó valószínűleg a ‘reziliens’ lesz (rugalmasan ellenálló) és a “bunyós” hozzáállás vezet célra, bármilyen szabályok szerint is keveredjünk velük esetleg konfliktusba, ezt az olyan agresszív sportágak is bizonyították már, mint az ökölvívás vagy a sakk. Valószínűleg túl magasak (következetlenek? homályosak?) az elvárásaink az MI-vel szemben, mert egyszerre szeretnénk egy mindig pontosan és hatékonyan működő, logikus döntéseket hozó gépet létrehozni, ugyanakkor egy olyan entitást is, amelyik az intelligencia és a kreativitás “emberi” jegyeit hordozza magában. Ha így vezetjük fel, máris értelmet nyer az önmagában meghökkentő kérdés, hogy a jövőbeli, MI-vezérelt autónkat elvinnénk-e a bontóba, ha inkább a költészetről szeretne beszélgetni utazás helyett? Valószínűleg óriási, fel nem térképezett lehetőségek rejlenek az ember-gép együttműködésben, és van két terület, ahol ma még beláthatatlan folyamatok eredményeképp minőségi változás állhat be a világ működésében. Az egyik: ha az ember és “öntudatra ébredt” formájában valószínűleg soha létre nem jövő MI is belátja, hogy a kooperáció valamivel, amit nem értünk, hasznos lehet, az új távlatokat nyit meg. A másik: rá kell végre ébrednie az emberiségnek, hogy elvek helyett szcenáriók (a kompromisszumkeresés) vezethetnek el a megoldásokhoz, és ezek segítségével kerülhetjük el a problémák eszkalálódását. Mérő László szerint meg tudjuk fékezni az MI-t, és ebben érdekes módon nagyon fontos szerepük lehet a közeljövőben a jogászoknak és a filozófusoknak (az ipari forradalmak esetében az ltd cégforma kitalálása, a tengeri szállítások esetében a bankok keresztfinanszírozási megoldásainak kidolgozása volt hasonló megoldandó probléma, mint ma a válasz a trolley problémára).
