Nyomozás a vallások múltjáról és mindennapjairól – Kreatív történelmi projektek 10/4.

Egyik nap az utcákat járva megcsapta a gondolat a fejemet, hogy utánajárok más kultúrák vallásainak. Haza is mentem és nekiálltam megtervezni a kutatásom útvonalát. Úgy gondoltam, hogy 786-ban kezdem el a barangolásomat[1]. Terveim szerint négy országot fogok meglátogatni: Jeruzsálemet, a Partus Birodalmat, Egyiptomot és a Római Birodalmat. Az útvonal a felsorolásuk sorrendjében fog történni.

Utazásom első napján reményteljesen szállok fel a hajóra, ami majd eljuttat Jeruzsálem partjaihoz, ahol megismerkedhetek a zsidó vallással. Amint megérkeztem, egyből neki is láttam olyan személyt keresni, aki jól ismeri a vallást, és történetével is tisztában van. Sokat kérdezősködtem, de sajnos csak annyit tudtam meg, hogy egyistenhívőek, azaz monoteisták, és az istenük nevét nem mondhatják ki, illetve le se írhatják, hogy az olvasó még véletlenül se vétkezzen. Neve helyett, az „adonáj”[2] szót illesztik be a szövegekbe. A bibliai Ószövetség a Szent könyvük, és még várják a messiást, akinek az eljöttét előre tudják, csak azt nem, hogy mikor fog eljönni. A zsidóság múltja messzire vezethető vissza, még az első olimpia előttre[3] valahol Mezopotámián belülre. Erről a helyről Ábrahám, feleségével Sárával és az unokaöcsével Kánaánba telepedett át, ugyanis Istene[4] ezt parancsolta meg neki. A feladat után szövetséget is kötött parancsolójával. Azonban itt nagy éhínség sújtott, így Egyiptomba vándoroltak át. Itt Sárát a fáraó háremébe vette, de Ábrahám istene megsegítette és betegséget küldött az egyiptomi uralkodóra. Feleségét így visszaszerezte, de az országból távoznia kellett. Emiatt visszatért Kánaánba. Itt a sorsa jóra fordult, de utána elköltözött Szodomába. Sajnos ezt a részt a tolmácsom nem teljesen értette, de ha jól fordította, akkor valamelyik leszármazottja, akit Jákobnak hívnak tizenkét gyermekével Egyiptomba költözött. Itt kezdetben nem volt semmi gondjuk, de az idő múlásával rosszra fordult a sorsuk. Rabszolgamunkát kellett végezniük Jákob leszármazottainak. Közülük egynek kinyilatkoztatta magát egy Isten, ő volt az „adonáj”, akinek én igazi nevét sajnos nem tudhatom meg, de Ábrahám istenének mondta magát. Megbízta Mózest, mert így hívták a fiút, hogy az ő segítségével vezesse ki a népét a fáraó sanyargató országából[5]. Őt a fáraó udvarában nevelték, ugyanis anyja egy kosárban eresztette útjára a Nílus vizén, hogy kijátssza azt a törvényt, ami a zsidók fiainak megölését írja le, a gyermek szerencséjére az uralkodó lánya megtalálta így békében nőhetett fel. Negyven évesen megpróbálta népének a jogait védeni, de ez sajnos nem sikerült neki, így el kellett menekülnie. Ezt követően békében élt, családot is alapított, azonban a költözést követően negyven év után megint megjelent neki Ábrahám Istene egy lángoló csipkebokor képében és parancsolta neki, hogy térjen vissza Egyiptomba és szabadítsa fel a zsidóságot. Természetesen ezt a fáraó, kérésére nem teljesítette, azonban Isten segítségével az országra tíz csapást mért és ennek hatására a zsidók távozhattak. Ezt követően, azonban üldözésükre indultak a katonák és Mózes népének megmentése érdekében szétválasztotta a vizet, hogy épségben elszökhessenek az utánuk eredt harcosok elől. Ez után Mózes a Sínai-hegyen megkapta Istentől a tíz parancsolatot, ami a vallás főszabályait foglalja magába. Ilyen például a III. törvényük, aminek tartalmáról már említést tettem, ugyanis ez írja le Istenük nevének a használatát. Egyiptom elhagyása után negyven évig bolyongtak és ezt követően eljutottak Kánaánba. Sajnálatos módon Mózes már nem léphetett a csodás területre, ugyanis a határán meghalt. Engem őszintén meglepett, hogy a zsidóság vallása már ilyen régóta létezik, ezért örülök, hogy ezt a tudást magammal vihetem Athénba.

Ennyi információ után úgy döntöttem: folytatom utazásomat. Következő állomásom a Partus Birodalomban egy Ktésziphón nevű település. Itt a zoroasztriánus vallással fogok megismerkedni. Nehéz volt tolmácsot szereznem, de végül sikerült, így meg is indultam a birodalom fővárosába, ahol Mitridátésszel[6] fogok megismerkedni. Sokat tud a vallása történetéről, ugyanis ő maga is tudós, ráadásul hívő is. Ezért Pallasz Athénénak köszönetet is mondok, hogy ilyen nagy tudású emberrel találkozhatok. Ez is egy ősi vallás, az első olimpia előtt körülbelül 700 évvel[7] jelent meg. Ugyanebben az időszakban a politeizmus volt elterjedt és a vallásnak több istene van, mégis mondható egyistenhitnek is, mivel Ahuramazdát tartja az egyetlen teremtő istennek. Hérodotosz, kinek művei elolvasásával utólag kiegészítem a kutatásomat, így írt a perzsák főistenéről: „A perzsák …szobrokat, templomokat, oltárokat nem szoktak emelni; sőt ostobáknak tartják azokat, kik ezt teszik… A legmagasabb hegyekre mennek, mikor Zeusznak áldoznak… Áldoztak még a napnak, a holdnak, a földnek, a tűznek, víznek és a szeleknek”[8]. Azaz a csodás Athéné apjához hasonlítja főistenüket. Visszatérve Mitridátészhez, elmeséli, hogy a zoroasztriánus vallás igazából az iráninak a reformja. Ennek az oka az, hogy egy Zoroaszter nevű proféta[i] egy isteni kinyilatkozás után Ahuramazdát, aki a „Bölcs Úr” az összes többi iráni isten fölé emelte. Ezen kívül az ember szabad akaratát is fontosnak jelentette ki, aminek annyi a lényege, hogy képes minden személy választani a jó és a rossz között, ezt az elvet más vallások is átvették, például a zsidóság is. Zoroaszter élettörténetét a saját maga által írt Gáthákból lehet ismerni, aminek tartalmát a nép hosszú időn keresztül szájról-szájra adott tovább. Ezek közül az információkból, amit Mitridátesz tud, azt most le is jegyzem, hogy az utókornak megmaradjon. A próféta eredetileg papnak tanult, és már fiatalon sem félt kiállni az ellen, ami zavarta. Volt például egy olyan eset, amikor a véres bikaáldozatok ellen lépett fel. Ezt követően az már nem is meglepő, hogy az általa írt himnuszokban elutasítja a véráldozatokat. Másik fő kijelentése, pedig az, hogy nem szabad a többi istent tisztelni. Ez alól kivételt képez a „Bölcs Úr”. Első látomását körülbelül harminc évesen tapasztalta meg, ugyanis amikor egyik nap a folyónál vizet merített volna, egy angyal jelent meg neki. Ez a teremtmény, „Vohu Manah”-nak hívta magát, ami jó szerencsét jelent. A sugárzó alak elvezette Ahuramazdához és még öt másik istenhez. Itt a főistennek kérdéseket tett fel Zoroaszter, és az ezekre érkezett válaszok alkotják a vallás fő részeit. Az ősi iráni vallás szerint nap folyamán háromszor kell imádkozni: reggel, délben és este. Attól függően, hogy a napnak milyen periódusában vagyunk attól függ, hogy melyik istenség vigyáz ránk. A Havan időszakában, ami a reggeli ciklus Mitra védelmezi a hívőket. Az Uzajara során, ami a délutánnak felel meg Apam Napat, Mitra testvére oltalmazza a népet. Az éjszakai periódus neve Aiviszrutha és ezt a fázist a „halál lélek” javának hitték. Ezt a felosztást Zoroaszter részben módosította. Emiatt a szakaszok és az imák száma napi ötre nőtt. Az új felosztás pedig így nézett ki: Havan (maradt ugyanaz a szakasz), Rapithvin (a délután első szakasza), Uzerin (a déluán második szakasza), Aiviszruthrem (az este első szakasza), Usahin (az este második szakasza). Az ima során a hívő leveszi az övét ezt követően háromszor maga köré tekeri, majd a fohász során újra megköti, illetve valami féle fényforrás felé néz és megtagadja a gonosz Ahrimant, és Ahuramazdának hírül adja, hogy csak ő nyomát kíséri. Ez alatt a személynek nagyon kell vigyáznia, gondolataira, illetve mindenre, amivel megbánthatná istenét. Mitridátesz azt is elmondja tolmácsom szerint, hogy sok tévhittel szemben ők nem tűzimádók, a fény az csak egy szimbólum a tiszta teremtésre, illetve még sok más mindenre. Ezt a kijelentést követően megköszöntettem tolmácsommal a riporteralany segítségét, kifizettem a sok fordítás árát és neki is vágtam a nagyvilágnak, hogy folytassam kutatásom útvonalát Egyiptomba.

Kutatásom ezen felét úgy döntöttem inkább az Alexandiai könyvtárban folytatom, ahelyett, hogy a hívőket kérdezném meg. Szerencsémre most még tolmácsot sem kell fogadnom, ugyanis valamilyen isteni csoda folytán értem azt, amit az egyiptomiak papiruszra vetnek. Az itteni vallás politeista. A hívők úgy gondolják, hogy az istenek irányítanak mindent. Ebben például nagyban különbözik a zoroasztriánus vallástól, mivel az egyiptomiak minden rosszért az isteneket okolják, illetve, ha bármi jó történik, azt is nekik tulajdonítják. Isteneiket, akik összesen százharmincan vannak, részben állatokként jelenítik meg, azaz állati a fejük és a testük emberi, ez az ábrázolás még az ősi totemekre utal a vallásban. Temetkezésük során például gyakran helyeztek el állati tetemeket is. Egyik legfontosabb istenük Hórusz, akit sólyomfejjel szoktak ábrázolni, ő az ég ura és szeme a megújulást jelképezi, emiatt gyakran teszik múmiák mellkasára. Egy másik nagyon fontos istenük Széth, ő a zivatar és a rossz dolgok istene, gyakran szamárfejjel ábrázolják. Ez a két isten harcban áll egymással, és Hórusz egy összecsapás során életveszélyesen meg is sebesült. Az állati imádatot leginkább a macskák élvezhették, ugyanis szentek és sérthetetlenek voltak, ekkora imádatukat valószínűleg a rágcsálók elpusztítása miatt érdemelhették ki, ugyanis Egyiptomban fontos szerepe van a gabonának. Az állat tisztelete annyira lényeges volt, hogy külön szentélyeik voltak és úgy bántak velük, mint az uralkodókkal. A papok leírásaik szerint a macskák kapcsolatot ápolnak Rével a Napistennel, ennek jelének tulajdonították, például azt, hogy képesek a sötétben is látni. Egyik istennőjüket, Bastetet pedig macskafejjel ábrázolják. Másik nagyon szent állatuk a szent Ápisz-bika, ugyanis Ozirisz, azaz a halottak urának az élő jelképe. Az állat tiszteletére még földműves ünnepeket is rendeznek. A feltámadás jelképének a szkarabeuszt tartották, így ezek az élőlények is nagy imádatnak örvendhettek. Az egyiptomi vallás szent állatait napestig sorolhatnám, de inkább kiválasztottam ezt a hármat, mivel ezeket tartottam a legfontosabbnak, egyben a legérdekesebbeknek is. Temetkezési szokásaikat nagyon kifinomultnak tartom, ugyanis a halottat (embert vagy állatot) egy hosszú procedúra során mumifikálták. Minden ember négy különböző fajta lélekkel rendelkezett, ilyen volt például a ka, ami a túlvilágon is megmaradt az illetővel. Ennek a léleknek az épsége akkor volt állandó, hogyha a halott teste is az maradt, ezért volt szükséges a bonyolult temetkezési procedúra. A kriptában még elhelyeztek különböző ételeket, illetve italokat és mindenféle kincseket. A múmiák mellé még kis szobrokat is raktak, hogy a túlvilágon legyen az illetőnek elég szolgája. A sírokat mindig igyekeztek elrejteni, ugyanis csak akkor nyugodhat békében a halott, ha nem háborgatja senki, emiatt építenek például nagy piramisokat tele csapdákkal a fáraók maguknak életük során, hogy majd ide temethessék őket. A túlvilágnak az északi sarkcsillag környékét gondolták, ugyanis, ezek a csillagok sosem buknak le a horizont alá. Ennyi információ után úgy döntöttem, ideje elindulnom kalandom utolsó állomásához, azaz hajóra szálltam, hogy eljussak a Római Birodalom fővárosába.

Mikor megérkeztem, rögtön tolmácsot fogadtam és segítségét kértem, hogy ajánljon valakit, aki jól ismeri a római vallást, nagyon szerény volt, mivel saját magát javasolta, de igazából engem ez nem zavart, ugyan a felár borsos volt, de egy csomó időt megspórolt nekem, azzal, hogy művelt ember volt. Beszélgetésünk során rájöttem, hogy ez a vallás igazából az én vallásom[9] megfelelője, csak az istenek neveit cserélték le. Például az ő főistenük Jupiter és ugyanúgy villámokkal ábrázolják, mint Zeuszt, aki ugyanúgy egy főisten, csak az én vallásom szerint. Ezt a hasonlóságot pedig nem csak egyszer vettem észre, tolmácsom most már legalább a tizenharmadik istent sorolja fel és eddig mindegyiknek meg tudtam mondani a görög megfelelőjét. Ez engem megdöbbentett, mivel nem nagyon foglalkoztam eddig a különböző vallásokkal, de most, hogy ezt tudom, logikusnak is tűnik, hiszen a rómaiak és mi görögök egy törzsből származunk. A római vallás jellemzője a polidémonizmus, azaz az embereket életük során rossz szellemek veszik körbe és ezeket a lényeket kell kiengesztelni. Ebben például már különbözik a görög vallástól, mert a kultusznak fontosabb szerepe van. A szellemek már az emberek születésekor is jelen vannak és a rómaiak szerint ők tanítják meg mindenre őket, sőt még a világra is ők segítik a csecsemőket. A vallás a társadalomban is megjelenik. A fő szerepe itt az emberek egymáshoz való viszonyának meghatározásában van. Ezt az egészet a „piare” szó magába is foglalja, ami azt jelenti, hogy: „lecsillapítani”, azaz tiszteletben kell tartani az emberi kapcsolatokat. Erre egy példát is mondott a tolmácsom, amiben a fiúnak azt jelenti ez a fogalom, hogy apját tisztelnie kell. Még egy utolsó információt emelnék ki, ami az, hogy a rómaiak vallása nem homogén, azaz olyan, mintha több vallást gyúrtak volna össze.

Ezzel a kijelentéssel pedig végeztem is a kutatásom leírásával. Utam sokáig tartott, de megérte a fáradalmas munkát, amikor Athénba értem, rendeztem és részben ki is egészítettem művemet. Életem során erre az írásomra vagyok a legbüszkébb, de idővel ez a szöveg úgyis megöregszik és elporlad, de remélem, legalább részleteiben sok évezreden át még olvasni fogja a jövő nemzedéke.

Magyar Zsófia 9.b

A tudós útvonala

Képernyőfotó 2021-06-11 - 13.32.00

[1] A görögök az első olimpiai játékoktól számítják az időt, ami Kr.e. 776-ban volt, így a mi időszámításunk szerint Kr.u. 10-ben indul a kutatása.

[2] Igazi neve az istennek Jahve a sivatagi vihar és a pusztító tűz istene, de ezt a tudós sehonnan sem tudhatta volna meg.

[3] A mi időszámításunk szerint Kr. e. 2000 környékére vezethető vissza.

[4] Ez az isten még nem Jahve, hanem Elóhím. (De igazából a kettő egy és ugyanazon isten.)

[5] Addigra a zsidók már 430 éve szenvedtek Egyiptomban.

[6] Több vezetőjük is hordozta ezt a nevet, de az alany nem uralkodó.

[7] Kr. e. 1500 körül

[8] https://zoroasztrianizmus.blogspot.com/2011/06/zoroasztrianus-vallas-kialakulasa.html?m=1

[9] A görögök az első olimpiai játékoktól számítják az időt, ami Kr.e. 776-ban volt, így a mi időszámításunk szerint Kr.u. 10-ben indul a kutatása.

[10] Igazi neve az istennek Jahve a sivatagi vihar és a pusztító tűz istene, de ezt a tudós sehonnan sem tudhatta volna meg.

[11] A mi időszámításunk szerint Kr. e. 2000 környékére vezethető vissza.

[12] Ez az isten még nem Jahve, hanem Elóhím. (De igazából a kettő egy és ugyanazon isten.)

[13] Addigra a zsidók már 430 éve szenvedtek Egyiptomban.

[14] A tudós a görög vallásra gondol.

Köszönjük Szabó Márta tanárnő közreműködését!

Források:

Nyomozás a vallások múltjáról és mindennapjairól – Kreatív történelmi projektek 10/4.

Plusz tartalmak

Ezt is mi kezeljük