Egy hideg, esős napon hirtelen egy váratlan gondolat zavarta meg kutatásomat*. Hiába próbáltam elhessegetni, nem tágított a fejemből, emiatt kénytelen voltam abbahagyni aznapra a munkát. Az ötlet ekképpen született a fejemben: mi lenne, hogyha időgépet építenék? Hihetetlen nagy élmény lenne beutazni a világot, úgy, hogy az idő és a tér sem lenne akadály. Talán több órán át gondolkodtam ezen, mire úgy döntöttem, hogy nem várakozom sokáig, holnap nekivágok a kutatásnak, tervezésnek.
Hónapokba telt, mire lépésről lépésre elkészült az időgép pontos terve, és mivel eszközök és anyagok híján voltam, az építés, szerelés évekig tartott. Ezekben az években főleg az istenek nyújtottak nekem támogatást, nekik fohászkodtam éjjel-nappal, és nekik köszönhetem azt is, hogy tervem nem fulladt kudarcba. Szerencsére munkámba fektetett minden perc megérte, mert ötévnyi precíz, és pontos szerelgetés és javítgatás meghozta gyümölcsét: megépítettem egy valódi időgépet. Azonnal ki akartam próbálni, de mivel mindent szeretek feljegyezni és eltervezni, először egy térképet készítettem ki magam elé, melyen be szerettem volna jelölni, hogy hová utazom, és mikor. Időutazásom első állomása Róma városa volt. Választásom véletlenszerűen esett az Itáliai-félsziget eme városára, mert úgy gondoltam, legjobb lesz úgy célpontot választani, ha csukott szemmel mutatok rá a térkép egy pontjára. Nagyon izgatott voltam, és a jövő iránti kíváncsiságom miatt 100 évre előre állítottam a szerkezetet. Amíg a gép nagy recsegés-ropogás közben betöltötte az úthoz szükséges adatokat, azon gondolkodtam, mennyivel lesznek mások a római emberek, az ottani élet és a római hitvilág. Szerettem a hazámat, ezért volt furcsa érzés ilyen hosszú időre elmenni otthonról. Biztos voltam benne, hogy utam során hiányozni fognak a hellászi ételek, az utánozhatatlan olajbogyó, a belőle nyert olaj, a datolya, a füge, a sajtok, a mazsola és nem utolsó sorban a mennyei bor íze. Otthon mindig nagy lakomákat rendeztünk, melyeken néha jól belakmároztunk, máskor izgalmas beszélgetéseket folytattunk, vagy éppen tanácsot kértünk egymástól felmerülő bajainkra. Vajon más népeknél is ez lesz a bevett szokás, vagy esetleg ott máshogyan telnek a napok? Hazámban fontos szerepe van a sportolásnak is, úgy ahogy a műveltségnek. De mindenekfelett a vallás a legfőbb. Ott a kapszulában ülve is éppen Hermészhez imádkoztam – aki az utazás istene is volt –, hogy szerencsésen megérkezzen a szerkezet, és Hesztiához, az otthon istennőjéhez, hogy épségben térjek haza utazásom végeztével.
Népünknek több istene van, kiknek vezetője Zeusz, a főisten. Lakóhelyük az Olümposz, valamint Hádésznak – az alvilág istenének – az alvilág, számuk pedig tizenkettő. Emberi tulajdonságaik vannak, sőt kinézetre is mindig emberi alakban** ábrázoljuk őket, viszont emberfeletti képességeik és hatalmuk miatt isteneinknek tekintjük őket. Athén védőistene Pallasz Athéné, így neki áldozunk leggyakrabban templomainkban. Gyakran teszünk más isteneinknek is áldozatokat, hiszen egyik városlakó sem szeretné, hogy megharagudjanak ránk. Táplálékuk az ambrózia, szomjukat pedig nektárral enyhítik. Az isteneinken kívül léteznek más természetfölötti lények is. Róluk mítoszok mesélnek, melyek tanulságosak, és megkérdőjelezhetetlenül igazak. Hogyha a jövőnkről szeretnénk hallani, bármikor ellátogathatunk egy jósdába, melyből több is található Hellászban, de a leghíresebb a Delphoiban lévő. Miközben ekképpen elmélkedtem szülőföldemről, az otthoni szokásokról, a vallásról, az időgép gyanúsan elcsendesedett, ami azt jelentette, megérkeztem.
Kiszálltam a kapszulából, és arra a feltételezésre jutottam, hogy egy csendes vidékre landoltam, valahol a város szélében. Elkezdtem sétálni a macskaköves utcán, amely kétoldalra lejtett, hogy elvezethesse a vizet. Micsoda találmány! Rögtön fel is jegyeztem, és lerajzoltam ezt az útépítési módszert.
Az izgalmas út alatt megéheztem, és megszomjaztam és mivel pár napot szerettem volna a városban eltölteni, ezért szállást is kellett találnom. Szerencsére megtaláltam Róma azon részét, ahol a lakóházak álltak, és egy kedves, nagy család befogadott felfedezőutam idejére. Azt is megígérték, hogy bemutatják a várost, de csak másnap, így délután egyedül fedeztem fel, először az igen nagy területű házat, majd a környéket. A házak alapterülete hatalmas volt, és sokkal modernebb volt a felszerelésük, mint az athéni lakhelyeknek. Látszott, hogy ha száz év alatt nem is változott meg teljesen a világ, mégis sok mindenben fejlődött az emberiség. Volt padlófűtés, ami egy nagyon érdekes szerkezet, láttam a környező utcán kiakasztott fémtáblákat is, melyekre az aktuális híreket vésték***, valamint a távolban óriási, hídszerű építményeket is felfedeztem, amikről később kiderült, hogy vízvezetékek.
Másnap a családfő mutatta be nekem hőn szeretett hazáját. Roppant érdekes látnivalók vannak Rómában, és be kell vallanom, legalább annyira szépek, mint Athénban. Bejártuk a Forumot, voltunk a Colosseumnál és a Circus Maximusnál, megmártóztunk a város egyik neves fürdőhelyén, majd elsétáltunk a Tiberis folyóhoz, és körutunk végén felmentünk egy magasabb dombra, hogy jobban láthassuk a gyönyörű kilátást a városról. Visszafelé sokat beszélgettem a férfivel, aki rendkívül barátságos volt, és mesélt nekem a római vallásról. Alapjaiban hasonlított az athénihoz, de isteneik neve más volt, mint nálunk. Ennek ellenére meglepett, milyen nagy a hasonlóság két külön terület és két eltérő idő vallásában. A rómaiak főistene Jupiter volt, és főbb isteneik és istennőik mellett nekik védőisteneik is voltak. Rómában is hittek különböző természetfeletti lényekben, numeneknek nevezték őket. A városlakók gyakran tettek áldozatot isteneiknek, akárcsak Athénban. Rómában töltött utolsó napomon láthattam azt is, hogy a városlakók részt vesznek az aznapi szertartáson a templomban. Sokan elmentek, a szertartást a magistratusok vezették, mivel, ahogy tegnap megtudtam, Rómában a templomba járás a hit, de egyúttal az államhoz való tartozás kifejezésére is szolgált.
A szertartás vége után visszasétáltam az időgéphez, és beszálltam. A térképen még egy pontot kijelöltem csukott szemmel, így következő úticélom Egyiptom volt. Igen távoli város, ezért annál inkább kíváncsi voltam a kultúrájukra. Mivel Rómát a „jövőben” láttam, úgy gondoltam, Egyiptomot a múltban szeretném meglátogatni, és hogy ne aprózzam el a dolgot, egészen 1000 évet repültem vissza az időben. Mikor a gép egy hangos puffanással a földre érkezett, és kiszálltam belőle, rögtön szembe tűnt, hogy a talajt csupa száraz homok borítja. A szemem elé hihetetlen látvány tárult. A távolban hatalmas gúla alakú építmények magasodtak, olyan nagyok, amilyeneket még életemben nem láttam, és ahogy egyre közelebb értem hozzájuk, már azt is láthattam, hogy sok ember is van a gúlák között. Az időjárás még az athéni nyári napokon megszokott melegnél is melegebb volt. Már szinte forró volt a levegő, és valószínűleg a homok is sütött volna a lábam alatt, ha nem lett volna rajtam lábbeli. Egyiptom városában nagyon sok szorgos ember élt. Mindenki állandóan dolgozott, úgy látszott ott nem volt helye a lustálkodásnak. Sokak helyi kis üzletet vezettek ahol különböző cikkeket lehetett beszerezni, mások tevéket – micsoda elképesztő állatok! – árusítottak vagy adtak bérbe, de a legtöbb embert az egyik félkész gúla körül lehetett látni, amit dolgosan építettek magasabbra és magasabbra.
A helyi piacon kezdtem beszélgetésbe az egyik idős árussal, és megkértem, hogy meséljen egy kicsit az itteni szokásokról, a helyi nevezetességekről, esetleg az itt honos vallásról. Az úr készségesen segített nekem szállást találni, és elvezetett teveháton a főbb nevezetességekhez is. Az egyiptomi építményekre a hatalmas méret volt a jellemző, és mint megtudtam, az épülőben lévő piramis a fáraó sírhelyéül fog szolgálni.
Egyiptomban az embereknek több istenük van, főistenük, Ré, azaz a Nap istene. A legtöbb egyiptomi istennek több szerepköre is volt, így például Ozirisz a túlvilág, és a holtak istene is, Ízisz pedig a termékenyég, a víz, a szél, a varázslás, a hajózás és a hűség istennője is egyben. A városlakók érdekes szokása, hogy a halottak testét mumifikálták, mégpedig azért, mert vallási elképzeléseik alapján a halálon túli élet csak akkor biztosított, hogyha a halott teste is megmarad. Piramisokat is ezért emeltek, hogy a fáraók testét védje a halál után egy-egy ilyen hatalmas gúla alakú piramis. Egyiptomban az orvoslás és a különböző tudományok művelése rendkívül fontos a nép számára. Sokan tanulnak orvosnak, ami egy igen hosszú folyamat. Legfőképp varázslatokkal gyógyítanak, de készítenek különböző kenőcsöket, gyógyszereket is a betegeknek. A városban hieroglifákkal írnak, és papirusztekercset használnak, amelynek elkészítése bonyolult, de elsajátítható művelet.
Több napot is eltöltöttem a városban, de úgy gondoltam, ideje tovább mennem. A többnapos kirándulás után erősen előtört bennem a honvágy, ezért úgy gondoltam, pár napra ideje hazamennem, hogy megpihenjek és leírjam az utazás során szerzett tapasztalataimat. Beírtam az időgépbe Athén városának nevét, és a pontos időt, amikor elhagytam, hogy Rómába menjek, majd beindítottam a gépet. A szokottnál hangosabban recsegett és ropogott, ráadásul a kelleténél sokkal jobban rázkódott is a gép, ami nagyon aggasztó volt. Egy kis idő elteltével erősen csapódott bele a földbe és miután gyorsan kiugrottam belőle, hangos durranással felrobbant.
Így történt, hogy szerencsére épségben hazajutottam hőn szeretett szülővárosomba, Athénba. Mondanom sem kell, nagyon hiányzott mind a környezet, a város az összes épületével, az emberek, ismerősök és családtagok. Hazaérve átnéztem utazásom során készített jegyzeteimet, melyeket remélhetőleg sikeresen tudok majd alkalmazni kutatásaim során. Igaz, többet nem repkedhetek össze-vissza az időben, és az utókornak sem tudom már bemutatni találmányomat, csak a robbanás utáni maradványait, de ennek ellenére nagyon örülök annak, hogy akkor, aznap, az esős időben kipattant a fejemből az időgép ötlete, mert egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, és nem utolsó sorban sokkal többet tudok a világról, mint amit eddig tudtam. Hazatérésem után hálát adtam az isteneknek, hiszen mindenki tudja, hogy „A hála a nemes lélek jele”****. Sose lehet tudni, lehet, egyszer még építek egy másik időgépet is, de addig is élvezem, hogy Athénban lehetek, hiszen fontos leszögeznem, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon!
Bárdos Linda 9.b
Köszönjük Szabó Márta tanárnő közreműködését!
*A főszereplő egy ókori athéni tudós
**Megváltoztathatják alakjukat, de leggyakrabban ember alakot öltenek
***Az első újságot a rómaiak készítették ilyen módon
****Idézet Aiszóposztól
Források:
