avagy mi mond többet ezer szónál?
Látás:
- Mérgező állatok hivalkodó színe: a mérgező állatok, pl. a nyílméregbéka hivalkodó színükkel jelzik a ragadozóknak, hogy az ellenük intézett támadásnak halálos lesz a kimenetele. Azért értekelhető nonverbális jelként, mert az élénk szín könnyen észrevehető és bizonyos jelentéssel bír, hasonlóan működik mint például egy közlekedési tábla.
- Bandák jelei: különböző törvényen kívüli szervezeteknek speciális kézjelei és ruhadarabjai, ékszerei vannak, amikkel jelzik, hova tartoznak. Ezek használatával védelmet élveznek a társaik területén, viszont kiteszik magukat ellenségeik támadásának. Ez csak azok számára szolgál jelként, akik vagy tagok vagy csak tisztában vannak a jelek értelmével.
Hallás:
- Sírás: a sírás elég hétköznapi dolog, viszont mindig elemi érzelmekről árulkodik. Nem lehet vele komplex dolgokat kifejezni, és nyilván a kontextustól függ, mit akar vele kifejezni a síró, de a legtöbb ember számára univerzális nonverbális jel. Talán mondhatjuk, hogy a csecsemők, akik még nem tudnak bszélni, használják a legtöbb dologra a sírást. Kimutathatják vele hogy éhesek, szomjasak, vagy esetleg fáradtak. A felnőtt emberek általában csak örömükben vagy testi, lelki fájdalmukban sírnak.
- Zenék: sok zenei műfajban vannak teljesen értelmetlen szavak, kifejezések, amiket kimondunk, de azért nevezném őket nonverbális jeleknek, mert sokkal inkább a dallamban, ritmusban van szerepük, mint a szövegben. Így olyan, mintha az emberi hangot az értelmezhető tartalom átadása helyett inkáb hangszerként használnánk. Ezek a kifejezések van, amikor hangutánzó szavak, de csak eszünkbe jut róla az adott dolog, nincs direkt kimondva, hogy az lenne.
Tapintás:
- Kézfogás: a kézfogás fizikai kapcsolatot teremt kettő vagy több személy között. A legtöbb ember számára valamilyen összetartozást jelent. Amikor egy szülő fogja gyermeke kezét, annak van védelmi funkciója is. A gyermek nem tud elfutni, veszélybe kerülni, és ezt mind a szülő, mind ő érzi. A kézfogás lehet köszönési forma is, legtöbbször két férfi között van jelen. A kölcsönös tisztelet jele, a kézfogók ezzel a gesztussal elismerik egymást.
- Felületek: különböző építészeti stílusú épületek különböző tapintású anyagokat, formákat, textúrákat használnak. Például egy puhább, simább, melegebb felület sokkal barátságosabb, mint egy érdes és hideg. Ez egy olyan dolog, ami minden emberben benne van, senki nem tanulja, automatikusan kötünk valamilyen érzést egy adott textúrához.
Szaglás:
- Kellemetlen szagok: a kellemetlen szagok elemi undort váltanak ki minden emberből, akkor is, ha először érezzük őket, és nem tudjuk semmihez kötni. Viszont ha egy adott szagot sokadjára érzünk, nem feltétlen csak ezt váltja ki belőlünk. Sok olyan katona, aki az 1. világháborúban szolgált, ha megérezte a mustárgáz szagát a harctéren kívül, azonnal pánikba esett a negatív tapasztalatai miatt. Így bizonyos kellemetlen szagok csak bizonyos emberek számára működnek nonverbális jelként, de a legtöbb mindenki számára.
- Kellemes szagok: a kellemes szagok kicsit máshogy működnek, mint a kellemetlenek. Nincs egyértelműen kellemes szag, kötnünk kell valamihez, hogy annak találjuk. Például a csokoládé illata sem lenne kellemes, ha nem ismernénk az ízét. A parfümök is valami más illata alapján készülnek, amit az emberek már jól ismernek, például valamilyen virág alapján. A lényeg az, hogy itt nincs az az elemi jó érzés, mint az elemi undor a kellemetlen szagoknál.
Ízlelés:
- Csípős íz: a csípős íznek van egy érdekes kettőssége. Egy bizonyos fokig élvezetet okoz egyeseknek, de utána már egyenesen fájó lehet. Megint csak azt látjuk, hogy nincs elemi jó érzés, csak elemi rossz, de ez különböző embereknél más csípősségi szinten jelenik meg.
- Az ízek alapvetően: egy íz általában maximum úgy lehet nonverbális jel, hogy valamilyen érzelmet vált ki, nem tudom elképzelni, hogy akármit is üzenni lehetne vele, mert sokkal inkább épít egy alapvető biológiai folyamatra, mint az értelmezésre.
Szerző: Mártha Mihály (9.a)
