A Margó Irodalmi Fesztivál (2011) és a Könyves Magazin (2007) ötletgazdájának előadása azt a kérdést állította fókuszába, hogy mit, mikor és miért érdemes olvasni ahhoz, hogy az olvasás életünk meghatározó élményévé váljon. Egy pad alatt folyamatosan olvasó egykori diák vallomása.

Az alábbi széljegyzeteket írtuk a Margóra:

Gyermekkori kedvencek: Winnetou és egyéb indián regények – megtanulta belőle, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan mutatunk be egy népet, nem hallgathatók el az ellenük elkövetett igazságtalanságok – ez az elmúlt évtizedben is népszerű téma.

Az arany ember és Tóth Krisztina – az elhíresült, botrányt okozott interjút a Könyves Magazin készítette a szerzővel. Nem gondolták, hogy ilyen hatást vált ki.

Meghatározó olvasmányai között tartja számon Kosztolányi Édes Annáját, Kafkától Az átváltozást, Thomas Manntól A varázshegyet, Camus-től a Közönyt, Ottliktól az Iskola a határont.

A könyvek abban is segítették, hogy ne úgy gondoljon a múltra, mint könyvekbe zárt, múltbeli dologra, üzenetük az volt a számára, hogy egy folyamat részesei vagyunk, és minden történet több nézőpontból is elmesélhető. A traumák elmesélését azok átélői ismét megszenvedik – sokszor egész egyszerűen elmesélhetetlen.

A kötelező olvasmányok rávilágítottak számára arra is, hogy mennyire fontos a nyelvek ismerete, és hogy tulajdonképpen ezeken keresztül ismerkedünk a saját nyelvünkkel, annak mélységeivel. Ezért kulcskérdés, hogy mi kerül be kötelezőként a tananyagba, és mi kerül ki onnan – fontos, hogy relektáljanak az újabb és újabb jelenségekre, amelyek körülvesznek bennünket.

Robert M. Pirsig: A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete c. könyvét az osztályfőnökétől kapta negyedik év végén. Sorsfordítónak gondolja, mert ebből a könyvből értette meg, hogy ha elindul egy úton, akkor azt az utat próbálja meg őszinte kérdéseket feltéve bejárni.

Esterházy Péter: A szív segédigéi – akkori barátnője nyomtatta ki számára a netről, ebből azt tanulta, hogy az elmúlás és a gyász milyen erőket mozgat meg az emberben. Esterházy Péter: Harmonia Caelestis és Javított kiadás. A HC-ből írta a szakdolgozatát, és ezzel vették fel a doktori képzésre. A regény(ek) hatására többek között újra elővette Ottlikot, Kosztolányit, Mészölyt – és ráébredt, hogy régebbi írások is tudnak kortárs irodalomként működni.

A kevésbé ismert vagy divatos szerzők közül ajánlotta például a hatvanas években alkotó Philip K. Dick sci-fi szerző írásait.