A HVG újságírója jegyzi a Maffiózók mackónadrágban (2018) és a Magyar kóla (2020) című tényfeltáró könyveket. Vajon miről szól a harmadik – éppen készülő – könyve?
A(Z ÚJSÁGÍRÓI) KEZDETEK: A nyolcvanas évek végén egy fénymásológépen sokszorosította a saját maga által szerkesztett nem hivatalos suliújságot, de politikai jellegű témaválasztásai miatt ezt rövid úton abba kellett hagynia. Abban viszont, hogy 1991-ben felvették a pápai református gimnáziumba, valószínűleg nagy szerepe volt e tevékenységének. Később Lausanne-ban tanult politikatudományt. Az Internetto svájci mutációját kezdte szerkeszteni (később az Internettóból lett az Index) – belevetette tehát magát az akkoriban éledező internetes újságírásba. Nagyjából ebből a száz emberből válogattak a később az internetre belépő “hagyományos” lapok, amikor fel akarták építeni online verzióikat.
MUNKAMÓDSZER: Beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés – amennyiben mélyen átgondolt írást akar valaki egy-egy témáról elkészíteni. Akkor is, ha egy témáról összefoglaló jellegű cikket írunk és akkor is, ha portrét valakiről. (Pl. diplomatákkal, ha a magyar-amerikai kapcsolatokról írunk, protré készítésekor pedig olyanokkal, akik ismerik/ismerték az illetőt.)
Olyan történeteket és úgy írjunk meg, hogy az magával ragadja az embert – tehát maradjon hiteles, ugyanakkor dramatizált. Fontos tehát a szerkezet és a stílus. Két könyve a kreatív non-fiction kategóriájába sorolható, ami hiányterület Magyarországon.
MENNYIRE VESZÉLYES EZ A TÍPUSÚ MUNKA? Nem úgy kell elképzelni, mint amikor a filmben látjuk egy újságíró és egy szervezett bűnözésben “utazó” valaki találkozását. Vannak persze kivételek, lásd a máltai és a szlovák eseteket. A szervezett bűnözők inkább “egymást bántják”. “Sokszor kell azonban elmenni olyan találkozókra, akikről nem tudom, hogy pontosan kicsodák, ilyenkor beavatok valakit azzal kapcsolatban, hogy hová mentem – ha nem kerülnék elő időben”. A bűnözők tevékenységének feltérképzezése hozzájárul a társadalom, egyes történelmi korszakok megismeréséhez. Az újságírás akkor nem veszélyes, ha az újságíró betartja a szabályokat, és ha meg akarják vesztegetni vagy megfenyegetik, akkor világosan meghúzza a határokat. Ha valakiről elterjed, hogy nem korrumpálható, az meghálálja magát – akkor még azok is megbíznak benned, akikről “nem írsz szépeket”.
MIÉRT ÁLL SZÓBA EGY BŰNÖZŐ EGY ÚJSÁGÍRÓVAL? Hogy elmondhassák a saját verziójukat, és persze legyezgette a hiúságukat is, amiért a magyar bűnözés történetében meghatározó figuraként azonosította őket. Most már meg is keresik – áldozatok is – azért, mert látták, hogy nem egyetlen nézőpontból mutatja be az eseményeket.
HOGYAN NÉZ KI EGY IGAZI NEHÉZSÚLYÚ BŰNÖZŐ? HASONLÍT A FILMES SZTEREOTÍPIÁKHOZ? Vannak, akikről soha nem gondolná az ember első ránézésre, hogy bűnözők, úgy néznek ki, mint bármelyikünk – és vannak olyanok, akiknek a tekintetén lehet látni, hogy veszélyesek, üveges, hideg a tekintetük. Ők valóban veszélyesek. (A szociopaták egyik tipikus jellemzője – a szerk.)
Dezső András harmadik könyve a titkosszolgálatokról szól – ezt az információt először osztotta meg a nyilvánossággal.
A ma általunk átott előadások közül ennek adjuk a legjobbnak járó csillagot:
