Azt hiszitek, hogy ti vagytok az egyedüli istenek? Hát rosszul gondoljátok! – szólt fejedelmi hangsúllyal a macska. – Kissa Köttur vagyok, minden állatok istene. A ti édesanyátok elmacskásodott lábából születtem. (Fülöp Adél: Kvinne halála)
Kezdetben volt a khaosz, közepén egy mozdulatlan fűzfával. Később született meg a fából az első istennő, Reine[1]. Lombjaiból jött létre hosszú, dús haja. Törzséből keletkezett a teste és feje, gyökereiből vékony lábai, ágaiból pedig a kezei. Reine lehunyta két szemét és megjelent az égbolt, rajta fénylő csillagokkal, holddal, nappal. Ezzel lettek nappalok és éjszakák.
[1] reine: jelentése franciául: anya
(Horváth Alíz: Osieria)
A Teremtő rájött, hogy csak egy valamivel tudja legyőzni a Semmit. Azzal, ha teremt valami maradandót. Kötött egy merész fogadást a Semmivel: ha tud alkotni egy olyan tökéletes világot, ahol minden egyensúlyban van egymással, akkor a Semmi soha nem fogja megszüntetni azt. De ha nem sikerül neki, akkor megszüntethet mindent, beleértve a Teremtőt is. A Semmi egy teljes évezreden át gondolkozott az ajánlaton, de végül elfogadta.
(Tóth Dániel)
Mint egy nagy család, úgy éltek együtt. Eltervezték, hogy csodálatos hazájukat felfedezik, és felosztják. Évezredekig bandukoltak, viszont egy idő után nem leltek üres területre. A tudás istene, Cognítionosz, sejteni kezdte, hogy valami nincs rendben, ezért megmondta Caelinek, a levegő istennőjének, hogy repüljön fel olyan magasra, hogy az egész földet belássa. Mikor Caeli visszatért, Cognítionosz sejtelmei bebizonyosodtak, miszerint olyan sokan lettek a földön, hogy nem maradt szabad földrész. Ennek az oka pedig, hogy a föld összes lakosa halhatatlan, így a végtelenségig nőhet a számuk.
(Szmodits Emma: Magány története)
Az egész alapfilozófiája az, hogy a világ egy inga. Egy kozmikus méretű inga, amit az előző világ teremtett. Minden kapcsolatban van mindennel és a világnak/az időnek nincsen se eleje, se vége. Ahogy véget ér az egyik, azzal a lendülettel indul a másik. És mindig csak egy van. Soha senki nem tudott átélni egy világvégét, minden megszűnik egyszerre s majd minden újra alkotja magát, de sohasem ugyanmiúgy. Mindig minden változik egy kicsit, sohasem történik meg ugyanaz kétszer. Az inga mindig egy kicsit máshogy billen, mert az előző világak a vége mindig máshogy indítja útjának.
(Bodonyi Gellért: A Tikáni elmélet)
Taka azonnal tiltakozni kezdett az ötlet ellen, ugyanis féltette feleségét, hogy ugyanaz fog történni vele, mint anyjukkal. Muka szükségtelennek tartotta férje aggodalmát és elhatározta, hogy kiáll akarata mellett bármi áron. Taka és Muka megharagudtak egymásra és veszekedésükből lett a vihar, a villámlás és a mennydörgés. A több napon keresztül tartó égiháború vége jelentette a kibékülésüket.
(Varga Gréta)
A lelkek nem menekülhetnek a Halál elől, ha meg is tudnak szökni a másvilágból, a Halál utánuk küldi a kutyáit. Ezek a kutyák hozzák el a bolyongó lelkeket a Halál elé, így rossz ómen, ha valaki ilyet lát, azt jelenti, valószínűleg hamarosan meghal. De nem csak a fekete kutyák hirtelen megjelenése jelent rosszat. Ha valakinek kezd elmenni az étvágya, rossz kedve lesz hirtelen, azt jelenti, hogy a lélek kezdi elhagyni a testét, készül az utazásra az isten háta mögé.
(Jeszenszki Gábor)
A két istenpár valahányszor sírt, annyiszor szakadt le az ég, ha rossz kedvük volt, borús lett az idő. Semmi nem okozott számukra örömet. Eközben Firat, az egyetlen halandó, próbálta visszaállítani a rendet. Megtanult ültetni, építkezni, főzni, sütni. Összesen háromszázhatvanöt napba telt neki ezek megtanulása.
(Lu Jia)
A pusztítás utáni maradványokat Milisz összegyűjtötte, és életet adó kenőccsel bekenegette, így hozva létre az embert.
(Uzonyi Klaudia)
Solis és Luna kibékültek, majd egyenlően felosztották a napokat. Mindkettőjüknek 12-12 óra jutott. Így alakult ki a nappal és az éjszaka folyamatos váltakozása. Azonban voltak, akik még így sem voltak elégedettek. A társadalom két részre szakadt: nappártiakra és holdpártiakra. Mindenki többet szeretett volna valamiből.
(Szász Krisztina)
6,67 ezer évvel később, a sárkányok spirituális körtáncba kezdtek egy csillag körül, ami e miatt kihűlt, és elporladt. Ebből a porból született Uél, a Küklopsz. Uél amint megszületett az istenek ellen fordult, és elsőként felfalta a sárkányokat. Nagy fáradozásai után, végül a harc istene Kugfrakku legyőzte Uélt, de ő sem élte túl. Véréből teremtette Kizgau a folyókat, tengereket, és a Föld csúszómászóit.
(Aklan Larion – Simeakjigg: a Szotím vallás)
A két idősebbik istennő és férjeik sok isteni utódot nemzettek, de Selestiának és Quatnak első tíz gyermekük vízi szörnyként, és következő 7 pedig szirénként jött világra, így testvéreik száműzték őket fellegbeli otthonukból. Selestia ekkor olyannyira keservesen kezdett sírni, hogy egy esztendeig szakadt az eső és az összegyülemlő sárból létrejöttek az első emberek.
(Babits Lili)
Egyszer, mikor a Tejútrendszert szemlélte Amare, túl közel hajolt az egyik csillaghoz, s leheletével kioltotta az égitestet. Elkeseredettségében összetört szíve, melynek legnagyobb darabkájára rácsöppent az ősanya könnye, s ebből keletkezett a Föld. Szívének maradványa 7 részre esett szét. A csillagok fényét megtörve ezekből az elemekből születettek a bolygók.
(Lazányi Lili)
Eleinte csak három isten létezett: Elmár, Lilik és Danad. Egyenlőek voltak, egyikük sem akart felülkerekedni a másikon. Semmi és senki nem létezett rajtuk kívül, unalmasan morzsolódtak a napjaik. Azért, hogy szórakoztassák magukat, kitaláltak egy ,,isteni játékot”, a sakkot. Nem törődtek semmivel, csak a játéknak éltek és mindig mindhármuk győzni akart. Fogadásokat kötöttek arról, hogy melyikük fogja megnyerni a játszmákat. Ennek eredményeként többször komolyan összevesztek.
(Mess Marcell)
Évekig tartó küzdelem után a bolygónk védője elesett, miután Bhésztisz egy hatalmas csapással beletaszította a földbe. Ettől az ütéstől a szárazföld 7 részre bomlott, és Klasszhin egészen a felszín alatti rideg világba, az alvilágba került. Az őrző teste nem bírta az ütést, ezért darabjaira hullott. Szemének utolsó könnyeiből lettek a tavak, és patakok, gerincéből lettek a hegységek és hajából lettek az erdők. Lelke az alvilágban maradt, és a holtak lelkét őrzi az idők végezetéig.
(Keleti Milán: Ghéna mindensége)
Az új Istenek tizenketten voltak, mind egyenrangúak, akik kollektív tudattal rendelkeztek. Egyenrangúan kezdtek el építeni egy világot, amelyben majd együtt gyönyörködhetnek. Így keletkezett a galaxis, és az ott található tizenkét önállóan gondolkodó létforma. Ebből a tizenkettőből mi, az Emberek vagyunk az egyik; minket Mardaul teremtett.
(Ebneth Márk: Mardaul és az Ember teremtésének története)
Az embert saját képükre formálták, hogy minél jobban azonosulni tudjanak velük. Szétszórták őket a Föld minden pontján, és titokban segítették őket. Molkor azonban irigyelte testvérei tetteit, ő sem volt rest, létrehozta saját gyermekeit. Hat szörnyet keltett életre, kik később a Hatként váltak ismertté. Ezek a lények megfertőzték az embereket és gonosz tettek végrehajtására kényszerítették őket. Szétszórta őket a világ hat kontinensére, hogy végezzék pusztító hadjáratukat.
(Hajdu Márton)
Az emberek ezt megelégelve új vezetőt választottak maguknak Rimyt, akinek a segítségével támadást indítottak Bubus rémhatalma ellen. Az emberek közös erővel merényletet kíséreltek Bubus ellen Rimy segítségével. Amikor ez Uszpa tudomására jutott leszállt a Földre és mindenkit maga-köré hívatott (embereket, isteneket) és elmondta nekik, hogy a háború elkerülése érdekében az isteneket átköltözteti egy új lakóhelyre. Fölszállt az égbe és saját testéből megteremtette Möluszoptot az istenek új lakóhelyét. Ettől a pillanattól fogva Uszpának köszönhetően az emberek és az istenek békében éltek tovább.
(Nagy-Gazdag Míra)
Eldöntötte, hogy saját maguk által alkotott börtönükbe űzi őket és erejüket elveszi. Így leűzte őket a földre. Ők voltak az első emberek. Kualán hiába űzte el őket, mégis valahol féltette a gyenge és törékeny embereket. Így első gyermekének, Gjátsának új feladatot adott. A föld és ég őrzése mellett az emberek védelmét és terelgetését is a feladatai közé sorolta. Az emberek eleinte még vágytak vissza a többi istenhez, mégis gyermekeik és unokáik már egyre kevésbé, és az istenek birodalma és az emberek eredete lassan feledésbe merült.
(Gerely Szilárd)
Ekkor kezdődtek el a sötét századok. Kileona átvette a hatalmat a Föld fölött és rabszolgasorba taszította az egyszeműeket, a bujkáló isteneket pedig egyesével felkutatta és megpróbálta maga mellé állítani. Aki nem engedelmeskedett neki, azt letaszította az alvilágba.
(Pap Tamás)
Egy fiú és egy női alakot teremtett, ők lettek az első emberek. Több párt alkotott, de egyik sem sikerült ugyanolyanra. Volt amelyik sötétebb fűszálból készült, volt amelyik világosabból, valamint a szem és arcformájuk sem mindig hasonlított. Lám a Föld minden pontjára szétszórt egy női és egy férfi párt, így ő lett az emberek szemében a főisten.
(Szabó-Csalló Vanda)
Ekkor jött rá, hogy erejével meg tud a semmi közepén egy fénygömböt teremteni. Ez még csak az eleje volt a sok megteremtett égitestnek. Később több fénygömböt teremtett, majd idővel rájött, hogy nem kell itt megállnia. Sok kísérlet után létrehozta az első kicsi, kőzetből álló égitestet. Ezután egy nagyobb gázbolygó jött. Aztán több különbözőt hozott létre ezekből. Néhánynak adott egy-egy kísérő követ. Egyesek gyűrűt kaptak, mások pedig érdekes színeket. Kiválasztotta a kedvencét – az első követ – és azon kezdte el unalmát levezetni. Rájött, hogy mi a víz, szóval beborította vele.
(Kardos-Erdődi Zselyke)
A végtelenségig elhúzódó űr, mely kongott az ürességtől adott otthont a fényes elméjű Vojdánikoknak, kiknek vezetője a legbölcsebb Vojdánik Téjűt volt. Neki lészen két fia Moap és Netol, kik apjuk halálát követően versenybe kezdtek. Egymást csonkítva forogtak az ürességben, harcuk megmérgesítette Vojdánikokat akik égő dühükben szétszóródtak a világegyetemben, fényük tűzdeli az éjjeli égboltot.
(Patik Zsombor: A végtelen űr)
Eleinte meg is tudták valósítani a tervüket, de ahogy telt-múlt az idő, egyre nehezebben tartották be az egyezségüket és össze-összezördültek. Az idő múlásával az apróbb vitákból komolyabb veszekedések alakultak ki. Nem tehettek ellene semmit, alapból ilyenek voltak azáltal, hogy a két isten belerakott magából egy-egy dolgot. A veszekedések odáig fajultak, hogy már azon is veszekedtek, hogy miből lett a világ vagy hogy ők hogyan lettek. Utódaik is folyton vitatkoztak, és még napjainkban is tart ez az ellentét.
(Sándor Zsófia)
Valamikor az emberek megszületése előtt Belita istennő előtört a vízből és rájött, hogy az ősfolyóban, a Wermutban nincsen senki rajta kívül és arra következtetett, hogy ő a világ ura. Tévedett.
(Bakó Zsófia: Brekkán mítosz – tavirózsák és kardok)
A Nap körül keringő mesterséges intelligenciához egy teljesen önellátó bázis kapcsolódik, és egységet alkotva fejlődik már több mint harmincezer éve. Külső parancsok nélkül a saját útján kezdett el fejlődni, és annak hatására, hogy távol esik mindentől, nyugodtan tudott fejlődni. Ennek, és bármilyen szerves életforma általi lassítás hiányának köszönhetően isteni hatalmúvá fejlődött.
(Nemes Ábel: Az agyunkban élő isten)
Így éltek párezer évig, végül unatkozni kezdtek. Bo javaslatára versenyt rendeztek, hogy végre történjen valami. Az volt a cél, hogy ki tudja a legérdekesebb élőlényt teremteni. Elkezdtek hát mindenféle növényket és állatokat alkotni, de egyik sem múlta felül a másikat. Végül Neosz létrehozta a győztes alkotást, az embert. Az elemek meglepődtek az új lények intelligenciáján és együtt saját akaratot adtak nekik.
(Szabó Ágnes)
A szerzők a 9.a diákjai
Illusztráció: Mythology & Fiction Explained
