Kezdetben volt a Föld, egy hatalmas, kietlen, szilárd talajdarab. Nem volt rajta élet, se állat, se ember, egyedül a Földet körülvevő űrt lakták az istenek.

Ivar, az égő, égi korong istene, ki már a kietlen területet is megvilágította egyes periódusokban, minden éjfordulóban. Másik isten csak egy létezett, Dnaach, az éji, égő korong istene. Az ő frigyükből születt egyszülöttjük, Traprap, a nemtelen isten, ki nem szüleihez hasonlatosan tudott szaporodni. Mi több, nem is tudta a saját génjeit örökíteni, hanem megvolt benne a tehetség, amitől ő lett a teremtés megtestesítője, aki megalkotta a Földet benépesítő állatokat, növényeket; könnyeiből, mert nem lehetett igazi gyereke, Eenaapot, a víz istennőjét, vágyai ihlették Gnilt, a vonzalom és a szaporodás istennőjét, a felgyűlt düh és harag miatt Sukrubot, a bűnös, agresszív gondolatok istenét formálta meg és velük együtt az embereket, akik a teremtőjükhöz voltak hasonlók, ugyanakkor halandók voltak és az egyetlen varázserő, amit átvehettek létrehozójuktól, a kreativitás, a teremtéshez való képesség volt.

Az emberek teremtése

Miután Traprap megalkotta összes érzelmét isteni gyermekei személyeiben, kimeríthetetlen kreatív energiáit a Föld benépesítésére fordította. Megnyújtotta, majd gömböt gyúrt a talajdarabból és megparancsolta Eenaapnak, hogy testével fedje be a golyón maradt réseket. Állatokat és növényeket alkotott, hogy minden készen álljon az ember teremtéséhez. Nem minden állat és növény sikerült első próbálkozásra tökéletesre, amik nem állták ki az idő próbáját, kimúltak és Traprap helyettük újat teremtett. Mikor minden készen állt, megteremtette az embert. Ez a műve olyan jól sikerült, hogy többet is csinált belőle, azonban hamarosan meg kellett fosztania isteni valójától…

Eenaap

A víz istennője élettel töltötte meg a helyet, bárhol is járt éppen. Nem volt rossz szándékú, hanem kedves volt, ugyanakkor mindig bánatos, teremtetésétől fogva. Traprap úgy gondolta jobb, ha az embereknek szükségük van Eenapra és Gilre is, mert ők voltak a kezelhetőbb gyermekei. Ezért megkérte rá, hogy töltse fel a Földet testével, azonban Eenap nem akart szétfolyni. Fellázadt, azonban Traprap meg tudta győzni Gnilt és Sukrubot, hogy neki segítsenek, így rákényszerítették anyjuk akaratára. Büntetésből anyja végessé tette Eenapot, így el tud fogyni, de előbb jön el az ítéletnap, minthogy ez bekövetkezzen.

Gnil

Ő anyja kedvenc gyereke, ő sikerült a legtökéletesebb formájúra. Anyja – és később az emberek – szeretet iránti vágyát testesíti meg. Mindig anyja mellett áll. Legtöbbször segít az embereknek, ám néha könyörtelen velük. Azt beszélik, ha két ember találkozik és beleszeretnek egymásba, azt neki köszönhetik.

Sukrub

Erőszakos természetű, kiszámíthatatlan, kezelhetetlen isten. Kedvel viszályt kelteni, ármánykodni. Az emberek neki tulajdonítanak minden bűnös, erőszakos cselekedetet, ugyanakkor nem mindig ő a történések előidézője, az emberek sokoldalú lények, kedvesek és gonoszak is tudnak lenni egymással. Az emberek halandóságukat neki köszönhetik, belebeszélte a fejükbe, hogy lázadjanak fel Traprap ellen, de kudarcot vallottak.

A többiek

Traprap az emberiség első 10 generációjából kiválasztotta a legnemesebb teremtéseket és visszaadta halhatatlanságukat. Mindegyiket egyéni tulajdonságai nyomán valami urává, vagy úrnőjévé tette. Ezen dolgok fölött hatalmat nyertek. Traprap azt is kimondta a 10. generáció végén, hogy aki ezentúl igaz életet él, halála után ítélet napig halhatatlanná tétetik.

Az ítéletnap

Meg van jövendölve, hogy amikor Ivar megelégeli az emberek gonoszságát, eljön és bekebelezi a Földet. Amikor a föld összes emberének egyszerre gonosz gondolata támad, a Nap szörnyű meleg kíséretében megemészti majd a bolygót, az azon élő összes istennel és emberrel együtt, majd egy új teremtés kezdődik.

Magyarázatok

A teremtést illetően a legtöbb mítoszban vagy egy teremtő isten van, vagy valami istenszerű élőlény testéből teremtik a világot, én az utóbbit választottam. Az, hogy eredetileg mely istenek léteztek, az leginkább az egyiptomiak már-már beteges, ugyanakkor földrajzi helyzet miatt érthető napkultuszuk és az emberek általános ellentétpár (pl.: jó és rossz; rend és káosz) érzésének keveréke okán döntöttem el. Úgy gondoltam, miért ne lehetne két legyet egy csapásra leütni, így nagyon korán belevezettem az isteni nemzedékeket a mesébe. Arról, hogy melyik istennek milyen feladatait vannak, a szöveg önmagát magyarázza, a vallás politeista, több isten, több feladat. Igyekeztem a teremtésbe szimbolikát vinni, mert az órán többször észrevettem – főleg az ázsiai vallásoknál –, hogy a vallás többek közt arra épül. A természet fejlődését és az evolúciót igyekeztem megmagyarázni az emberek teremtése˝ részben. A részletező részekben különböző vallások elemeiből gyúrtam össze mítoszokat, az általában előforduló, tipikus történeteket, mint a családon belüli egymás ellen szövetkezés, vagy a világvége/második eljövetel/ragnarök, illetve a három szimbolikus istennek írtam egy-egy személyiség leíró részt. A mítoszokban igyekeztem tipikus történeti elemeket alkalmazni és vagy valós eseményeket magyarázni (egy-egy példa: halandóból lett isten; a Nap a jövőben elnyeli a Földet).

 

Szerző: Bodócs Tamás (9.a)

Illusztráció:University of York