Kezdetben volt Ükdekszen és Kümmenen, a két főisten. akik az idő kezdete óta ellenségek voltak. Az örvénylő ürességben egyszer csak ráesett Ükdekszenre két homokszem, amitől Ükdekszen megtermékenyült. Méhében két lény fejlődött.
Kümmenen megijedt, hogy Ükdekszentől és a születendő ikrektől már nem tudja megvédeni magát, ezért elhatározta, hogy megöli Ükdekszent. Ravasz cselt eszelt ki: megpróbált közeledni ellenfeléhez. Ükdekszen látszólag elfogadta a közeledést, de közben felkészült a végső harcra, amire csak az ikrek születése után került sor. Halálos összecsapásuk végén hatalmas robbanás történt, és ennek nyomán jött létre a Föld.
Az ikrek közül Sherti sértetlen maradt, mert őt megvédte egy szürkés kőzetgolyó, amiben meghúzódhatott. Eggyé vált vele és ebből lett a Hold. Egyesek szerint a Hold kráterei valójában Sherti harapásai, hiszen nem tudott mást enni, csak önmagát.
Kölmenen viszont súlyosan megsebesült, és hamarosan meg is halt. Utolsó könnycseppjeiből lettek a tengerek, szétterült teteméből pedig a hegységek.
Kölmenen lelke viszont nem halt meg, örökre test nélkül vándorol, és ő irányítja az időjárást. Egy napon viszont az elveszett lélek megunta a magányt. Hatalmas szelet fújt, mely hatására nagy hullámok keletkeztek. A vizes agyagtalajból készített magának egy barátot, akit Ükszinek nevezett el. Ükszi szájából hullottak ki a magvak, amelyből lettek a növények, az erdők.
Csodálatos barátok voltak. Ükszi ültetetett, Kölmenen pedig ellátta a növényeket vízzel, napfénnyel, melyik mire vágyott. Ilyen tökéletes munkamegosztásban, egymást kiegészítve nevelgették közös Paradicsomukat. Egyszer azonban Kölmenen – állítólag nevetés közben – fújtatott egy nagyot, és ezzel elrepítette Ükszit.
Ükszi a födre érve darabokra tört, és a darabokból lettek az emberek. Kölmenen ezért utálja az embereket, azóta próbál bosszút állni. Minden földi csapás az ő műve.
Szerző: Osztovits Laura
Illusztráció: Science News for Students
