A kert lakóit nem mindig lehet olyan egyszerűen észrevenni. Legtöbbjük fél az emberektől, így napközben titkos járataikban, üregeikben alusszák az igazak álmát. Este viszont – mikor mi már nyugovóra tértünk– elkezdődik náluk a pezsgés, beindul az élet.
Néha észre se vesszük, hogy kertünkben, közelünkben állatok jártak, pedig megannyi apró jel utalhat erre: kis lábnyomok, egy-egy megrágott bogyó vagy gyümölcs, esetleg néhány madártoll. Valószínűleg ezek a jelek azért kerülik el figyelmünket, mert a kis éjjeli állatkák a legkevésbé észrevehető módon próbáltak meg átsurrani a kertben –vagy éppen megpihenni ott. Minden kistestű emlős próbál óvatos lenni… vagy mégsem?
Az egész úgy kezdődött, hogy három pár cipőt kint hagytunk az ajtó előtt. Mit sem sejtve mentünk be a házba, elfeledkezve a lábbelikről.
Mikor már elcsendesedett a ház népe, a kerti állatok még csak ébredeztek. Mindenki indult a maga dolgára, kivéve egyvalaki: egy izgága és bátor nyest. Még mindig rejtély, hogy mi volt a nyest célja – talán a lakhelye csinosítása –, de rátámadt a kint felejtett lábbelikre. Első áldozata egy pár papucs volt: szétrágta a pántokat, teljesen használhatatlanná téve azokat. Egyes részei a papucsnak teljesen el is tűntek, azóta se kerültek elő.
A nyestnek ez sem volt elég, és második célpontjának egy pár cipőt szemelt ki. Ezeken már nem végzett olyan alapos munkát, csak az egyik elejét (és a cipőfűzőt) rágta szét.
Reggel – mikor már az éjszakai állatok elfoglalták alvóhelyeiket – mit sem sejtve keltünk fel. Csak pár perc kellett, hogy szemtanúi lehessünk a rongálásnak: a cipőt és a szandált a kertben találtuk meg, párjaiktól teljesen távol. Mindegyik tele volt fognyomokkal és karmolásokkal, a szagról és nyálról nem is beszélve. A papucs egyből a kukában kötött ki, a cipő megúszta egy kis tisztítással.
Mikor már azt hittük, vége a kalandnak, nagyot kellett tévednünk: a különös rabló másnap éjjel is lecsapott.
Akkor már nem talált olyan bő választékot, mint korábban, de így is kihasználta a sötétség nyújtotta lehetőségeket. Most egy pár szandál esett áldozatul: teljesen szétrágva találtuk meg reggel a kert két teljesen különböző pontján. Nem csak a tépőzárat és egyéb textil tartozékait rágta szét, még a talpát is megpróbálta megenni! A szandál úgy nézett ki, mint egy hadi sebesült. Sajnos a szemetesben végezte, viszont hősi halottként tekintünk rá, mert a szandál “balesete” óta nem történt semmilyen cipőirtó-akció. Bár lehet, hogy ez csupán annak köszönhető, hogy többé nem maradt kint cipő…
Ennyi maradt a támadás után
Mindenesetre elég érdekes volt találgatni, hogy milyen szándéka lehetett a nyestnek, mikor úgy döntött, hogyvéget vet a lábbelik életének. Ilyet még soha nem tett, úgyhogy az is furcsa, hogy miért most döntött így.
Tanulság: ha szerinted él a közeletekben nyest, mentsétek a cipőket!
Szerző: Desics Lola 7.d
A nyitókép forrása: haziallat.hu
