Plasztikáz engem az Úristen,
nem kérdi, botoxból mennyi kell,
próbál az idővel, amíg belátom,
menni kell.
Játék az élet és gyönyörűség,
aki elhiszi – megérdemli;
aki hitetlen, azzal mit lehetne
kezdeni.
•
Wang Fu mondja:
Nézd el neki.
Eddig helyette szégyellted magad, mert úgy tudod, az ember nem lehet ilyen. Gőgös vagy. Neked van egy elvont emberképed, amihez nagyon ragaszkodsz. Ezért folyvást megsértődhetsz mindennapjaidban, lassan már egy csigaházat kereshetsz.
Ne büntesd magad, látod, milyen nevetséges, ahogy hazugságba öltözködik, ahogy rossz szándékát jónak magyarázza, ahogy barátodként nyomul – ellened? Derülj vele, örülj, ha csak téged néz hülyének.
Nézd el neki.
•
Amíg fiatal vagy,
és annyi minden fáj még:
barátság, szerelem,
mit tesznek az emberrel,
és mér olyan a másik;
hidd el, később enyhül,
mindez olyan műnek tűnik,
megmarad,
mi tényleg fáj testedbe kötve:
magányod,
mert nincs jobb szó rá,
leltároznak, sorra vesznek,
túlhasználtad egyiket,
a másikat meg elfeledted,
annyi szerved,
ha úgy nézem,
egy se szenved,
végül is te jól vagy,
panaszkodni bárkinek,
a gőg már vissza nem tart;
mennyi út, kijátszás, bíztatás,
hány titkos testvér nőtt fel,
hány jó ember közé estél,
ki adna száz receptet.
