A 27. Arany János Irodalmi verseny őszre halasztott döntőjében Bolla Gitta arany, Divinszki Ferenc ezüst minősítést (a verseny szóhasználatával: diplomát) szerzett, valamint döntőbe jutott még Móricz Abigél, Kováts Hanna és Koós Anna. Élménybeszámoló következik.
A 27. Arany János Irodalmi Verseny döntőjén, Tatán hét előre megadott könyv ismeretéről kellett tanúbizonyságot adnunk. Arany János nevéhez Arisztophanész A darázsok című vígjátékának fordítása kötődött, mellette Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov regénye, a Tizenkét szék, Gozsdu Elek műve, a Köd, Móricz Zsigmond drámája, a Sári bíró, Herczeg Ferenc rövid regénye, a Pogányok, Grecsó Krisztián regénye, a Vera és a Szakítós novelláskötet alkotásai tették ki az olvasmányokat. Az idei művek között akadt, melyek olvasmányosabbak, könnyebben érthetők voltak, akadtak azonban olyanok is, melyek értelmezéséhez Ujlaki tanár úr segítsége, tanácsai kellettek. Összességében azonban mindkettőnk számára tetszettek a feladott olvasmányok.
Felkészülés
A verseny első fordulójára sokat és célirányosan készültünk. Tavaly júliusban kezdtük el olvasni a könyveket, és minden mű elolvasása után kitöltöttünk egy feladatlapot, amelyet Ujlaki tanár úr állított össze. Végül egy összesített feladatsort is megoldottunk, valamint esszévázlatokat írtunk a témákhoz, amelyekről úgy gondoltuk, előkerülhetnek a versenyen.
Én a döntőn szinte teljes mértékben arra a tudásra támaszkodtam, amit az első fordulóra való készülés során gyűjtöttem össze (vagy legalábbis arra, amire ebből emlékeztem). Mivel az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy egyáltalán megtartják-e a versenyt, nem akartam nagy energiát fektetni a készülésbe. A Vera tavaly nyáron nagyon tetszett, ezért ezt a könyvet újra elolvastam. A verseny előtt átnéztem azokat a feladatlapokat, amiket az első forduló előtt oldottunk meg, illetve volt néhány jegyzetem is. Nagyon sokat segített az, hogy a többi versenyzővel is beszéltünk a művekről, ezáltal sok emlék felelevenedett bennem, amelyeket az elmúlt több mint egy évben már teljesen elfelejtettem. (Gitta)
A készülés számomra nagyon jó élmény volt, bár furcsa volt, hogy ketté lett szakítva a járvány miatt. A tavaszi döntőre való készülés után nyáron újra elő kellett vennem a műveket, hogy felfrissítsem a korábbi emlékeket. Ez kisebb nehézséget okozott, a készülés kezdetekor nehéz volt újra ugyanolyan intenzitással nekiállni az olvasásnak. Szerencsére egy idő után visszajöttek a régi emlékek, a pozitív visszacsatolás pedig arra sarkallt, hogy másodjára is felkészüljek az országos döntőre. (Fecó)
A döntő
Maga a verseny két részből, egy írásbeliből és egy szóbeliből állt. Az írásbeli szombat reggel egy háromórás, körülbelül négy oldalas fogalmazás megírását jelentette, melyben egy adott idézetről kellett kifejteni a gondolatainkat két-három olvasott mű segítségével. „A jelenben állsz, de minden pillanatod múlt, minden pillanatod jövő” – idézetre írt reflexiónk jól sikerült, bár ezt akkor még nem tudtuk, így nagy volt az izgalom az első szóbeli forduló előtt.
Szerencsére az írásbelihez hasonlóan a szóbeli forduló feladatai sem pusztán a konkrét műismeretre irányultak. Mindhárom alkalommal egy-egy idézetre kellett reflektálnunk, kifejtenünk a véleményünket az adott kérdésről a művek alapján. Hosszú várakozás után négy percünk volt felkészülni erre, hogy aztán a díszteremben két percben beszéljünk a megadott témáról, válaszoljunk a kérdésre. Ez a négy perc felkészülés persze nem sok mindenre volt elég, nagyjából csak arra, hogy értelmezzük a feladatot, összeszedjünk pár témát, amit mindenképp érinteni szeretnénk, és esetleg még megfogalmazzunk egy kezdőmondatot. Az első körben még nem tudtuk, mire számítsunk, és a kérdést is könnyen félre lehetett érteni, ezért ez a forduló sokaknak elég gyengén sikerült. A másik két alkalomnak köszönhetően már volt valamennyi tapasztalatunk, és a kérdések jellegéből adódóan könnyebben ki tudtuk tölteni a megadott időtartamot.
Összességében mindketten nagyon örülünk, hogy a nehézségek ellenére is elmentünk erre az elhalasztott döntőre, és nagyon jó élményeket szereztünk a három nap alatt.
Szerzők: Bolla Gitta, Divinszki Ferenc – 11. a
Köszönjük Ujlaki Tibor tanár úrnak a beszámoló megszületéséhez nyújtott segítségét.
