Készíts mashupot* kedvenc verseidből! *a mixture of fusion disparate elements. Lehetne elemezni a választást, a változtatásokat, hogy érezhetők-e az egyéni és korstílusból adódó döccenők stb. Most mindenesetre játsszunk egyet! Találd ki, hogy kik a költők és mely verseikből építettük fel ezt a nem létező költeményt!
Hátha minden
A tó ma tiszta, éber és
oly éles fényü, mint a kés,
lobogva lélekző tükör.
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.
Mint az árnyék, oly halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.
A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.
Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind amit körültem látok.
Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.
Alant a kagylók boldogok,
Szivük remegve tölti meg
A fénnyel érő sűrü csend.
Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri…
Minden oly csodás, tündéri.
Habot hab ölel, szorít, átfog;
Egymást ringatva, becézve
Hajlonganak a virágok.
Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?
Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?
Sikamló, sűrü pikkelyek
Lepik be sűrün szívemet,
A mélyén édes-jó iszony.
Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött lankadatlanul, a jeges,
fekete és kopár terek sötétjén.
S minden olyan mozdulatlan…
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
A levegő meg se lebben,
Minden alszik… és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
Talán egy ősi ünnepen,
Hol és is, víz is egy velem,
Időtlen sírást hallani!
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?…
(Ha kíváncsi vagy a megfejtésre, görgess!)
Vajda János: Nádas tavon
Pilinszky János: Éjféli fürdés
Percy Bhysse Shelley: A szerelem filozófiája
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
