Ismerek egy embert, aki hallotta valakitől, hogy Banksy egyszer állítólag ezt mondta. Meg mondanak olyat is, hogy a művet az alkotó és a befogadó hozzák létre. Valamint, hogy a performansz is művészet. A budapesti Banksy-kiállításon jártunk, amely után komoly művészetfilozófiai vitákat lehet lefolytatni.
Az inkognitóban dolgozó művész veszélyes terepre tévedt azzal, hogy a végletekig ragaszkodik álcájához, és hogy olyan műfajt választott, amely mindenki számára elérhető, tapintható – és sokszorosítható. A kiállítás megtekintői általában két táborra szakadnak: művészet pénzt kihúzni az emberekből manapság, ha művészetről van szó, és a hangsúlyozottan (egy kivételével) másolatokat bemutató kiállítás ezért maga is egy performansz. Ha Banksy lerombolja a korlátokat, akkor kérdéses, hogy van-e értelme listát közzétennie a neten azokról a kiállításokról, amelyeket nem ismer el hivatalosnak. (Ilyen a budapesti is.)
A fake kiállítások listája itt érhető el
Érdemes magunknak feltennünk azt a kérdést is, hogy mennyiben tekinthető műélvezetnek, hogy (ha nincs szembeötlő minőségi különbség) másolatot nézünk. Ront-e az élményen, ha másolatot nézünk, de tudunk róla? És ha nem tudunk?
Gondolkodjatok rajta. Kellemes körbe-körbe forgást kívánunk! 🙂
Fotó: F. I.
