Amikor két hete a magyartanáromtól azt az érdekes feladatot kaptam, hogy egy tanárral vagy egy hírességgel kell interjút készítenem, még nem gondoltam, hogy egy csütörtöki napon lehetőségem nyílik egy országszerte ismert személlyel, a magyar és a külföldi sportközvetítések legendás hangjával interjút készítenem. Ez a jeles személy nem más, mint Hajdú B. István, egyik legjobb barátom édesapja.

Amikor leültünk beszélgetni az iskola könyvtárában, az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy egy ilyen nagyszerű kommentátor honnan indította el sikeres karrierjét.

– Mikor határozta el, hogy sportriporter lesz?

– Gyermekkoromban, talán 3-4 évesen az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy egyszer én is világhírű focista leszek, de kis idő és sok gyakorlás elteltével rá kellett jönnöm, hogy inkább a kitartásom, mintsem tehetségem vonz a focihoz. Azonban ennek ellenére nem veszett el a futball iránti szeretetem. Ezek után is nagyon érdekelt a sportág. Sok hírt olvastam és hallottam a futballal kapcsolatban, tizenéves koromban gombfocitornákat közvetítettem. Bevallom, hogy ennek a csodálatos gimnáziumnak a padjai között fogalmazódott meg bennem, hogy kommentátor leszek, mivel a tanítási órákon is mindenhez volt hozzáfűznivalóm. Igaz, ami igaz, tanáraim sokszor meg is róttak emiatt. Húszéves voltam, amikor jelentkeztem a Sportriporter-stúdióba, majd a Telesport munkatársa lettem. Így kezdődött az egész.

– Jelenleg hol dolgozik?

– Most éppen az M4 Sport csatorna főmunkatársa vagyok. A jövőben számtalan Bajnokok Ligája meccset fogok közvetíteni, de nagy élvezettel tudósítok vagy közvetítek a Magyar Kupa meccseiről is, amit majdnem minden hétvégén láthatnak a tévében.

– Van-e olyan sportág, amit különösen nehéz közvetíteni?

– Én nagyon megszenvedtem az országúti kerékpárral. Egyszer egy Citadella körüli versenyről közvetítettem, ott ültem a Citadella egyik oldalán, és csak akkor tudtam megmondani, hogy ki az első, amikor elsuhantak előttem, ez tartott mintegy tíz másodpercig. A nap pedig úgy sütött a kis monitoromra, hogy semmit nem láttam, ezért a verseny többi részében találgatnom kellett, hogy mi történhet, és ki vezet.

– Mi volt a legnagyobb bakija a közvetítések alatt?

– A pekingi olimpián egy rádiónak közvetítettem a férfi tenisz páros döntőjét, ahol 6:3, 6:4-es állásnál, nem sokkal az adásidő vége előtt a svájci páros beütötte a győztesnek hitt pontot. Ezután összepakoltam, visszamentem a szállásra, bekapcsoltam a TV-t, és még mindig ment a meccs. Később jöttem csak rá, hogy nem figyeltem arra, hogy teniszben a férfi meccsek két nyert szettig tartanak, de a döntőben háromig. Így a rádió hallgatói egy órával előbb tudták, hogy Federerék olimpiai bajnokok.

– Mi volt a legnagyobb sportsiker, amit közvetített?

– Egy sportriporter legnagyobb álma, hogy magyar olimpiai bajnoki címet közvetítsen. Ez nekem először az athéni olimpián adatott meg, ahol a magyar vízilabda-válogatott a döntőben emlékezetes csatában győzte le Szerbia és Montenegró legjobbjait.

– Gondolom, izgatottan várja a néhány hónap múlva kezdődő nyári olimpiai játékokat. Megkérdezhetem, hogy mely sportágak közvetítésekor hallhatjuk a hangját?

– A nyáron pár eseményt én közvetítek majd az olimpián, de erről még nem beszélhetek. Emellett a Labdarúgó Európa Bajnokság alatt is hallhatják a hangom a focirajongók.

– A sok munka mellett marad-e még szabadideje?

– Sajnos nagyon kevés. Az időm nagyrészt a tévében kell eltöltenem, de megpróbálok minden pillanatot a családommal tölteni. Fiam, Balázs az edzések után sokszor kísér el vízilabda közvetítéseimre, mivel őt is nagyon érdekli a kommentátori munka, és nagyon kíváncsi a magyar vízipólócsapat kiváló meccseire.

– Mit tanácsol egy középiskolába készülő diáknak, milyen irányban tanuljon tovább, hogy nyomdokaiba léphessen, és ő is sportriporter lehessen?

– A legfontosabb, hogy imádja a sportot! Segíthet, hogyha az illető versenyszerűen sportol, mert megtapasztalja, hogy milyen nyert helyzetből veszíteni vagy vesztettből nyerni, mert ez minden sportágban előfordul. Ezen kívül hasznos, ha több nyelven megtanul beszélni, és nem árt a középiskolán vagy egyetemen kívül valamilyen médiaiskolát is elvégezni.

– Van olyan sportesemény, amelynek közvetítésére már évek óta vágyik?

– Szeretnék egy olyan labdarúgó-világbajnokságról közvetíteni, amin a magyar csapat is részt vesz. Remélem, ha a következő tornán nem is leszünk ott, az azt követőn részt vehetünk, és akkor talán még nem leszek olyan szenilis, hogy ne ismerjem fel a játékosokat.

Szerző: Orbán Benedek 8. a

Köszönjük Ujlaki Tibor tanár úr segítségét (feladat és a szöveg korrektúrázása)!

Fotó: internet