(…) Most vegyük a regény főhősét. Robinson Crusoe merőben eltér az eddig megszokott regényhősöktől. Nincsenek semmiféle különleges képességei. Még azt se lehet mondani, hogy erkölcsileg különösebben magasabbrendű lenne, figyelembe véve vállalkozó-kalmár próbálkozásait és szüleivel szembeni engedetlenségét. Egyszerűen csak azokkal a tapasztalatokkal felfegyverkezve érkezik a szigetre, amit egy átlagos, azonos korú fiatalember rendelkezhet.

Ennek természetesen megvannak a következményei: rengeteg szigeti tevékenysége csak lassan halad, de semmiképp se irreálisan gyorsan (például a kerítés építése 4 hónapig tart). Adott esetben kudarcba is fullad, ekkor a saját kárán tanul (például a 26 fős csónak építésekor, amit aztán meg se bír moccantani). Továbbá a hős reális, adott esetben még hétköznapi problémákkal is küzd, jó példa erre a betegeskedése. Ezenkívül úgy is hitelessé teszi Defoe a történetet, hogy igyekszik pontosnak lenni mind földrajzi, mind történelmi szempontból. Például megtudjuk, hogy a sziget, amin Robinson 28 évet töltött el egy Frinidadhoz közeli sziget. Még a pontos koordinátákról is informálódunk. Ezenkívül a történet 1670 körül, tehát semmilyen nagy történelmi esemény nem cáfolja meg a regény hitelességét.

Hogyan igazolhatjuk, hogy újraéli az emberiség történetét?

A történet ott kezdődik, ahol lényegében a Bibliában is kezdődik: Ádámmal és Évával. Robinsont többen is óva intik a hajózástól. Szülei nem akarják elengedni, ennek ellenére elindul első hajóútjára. Már itt is, az első hajó út végén a kapitány figyelmezteti, hogy soha többé ne hajózzon. Ő azonban önfejű, vágyódik a tenger, a tiltott gyümölcs után és újra hajóra száll. Eszik a tiltott gyümölcsből.

Aztán a szigeten jön az evolúciós fejlődés. Az első éjszaka fél az esetleges ragadozóktól és vadállatoktól, így kénytelen egy fán aludni. Másnap reggel lejön a fáról és megteszi az első lépéseket új világának meghódítása felé. Pont úgy, ahogy mi is hajdanán ,,lemásztunk a fáról”, továbbfejlődtünk majom őseinkhez képest, és mint látjuk, meghódítottuk a világot, minden egyéb állatfajt az uralmunk alá hajtva. Itt is ez történik szép lassan. A legelején Robinson is rémült, fél új környezetétől. Majd szép lassan, lépésről lépésre uralma alá hajtja a világot. Hát nézzük meg alaposabban, hogyan is tör világuralomra!

Először is Robinson keres magának egy lakóhelyet, amit aztán lassanként bővít, kényelmesebbé és egyre biztonságosabbá tesz. Azaz fejleszti. Ezt tekinthetjük honfoglalásnak, de elsősorban ez annak a sorsdöntő jelenetsornak feleltethető meg az emberiség történelmében, amikor az első embercsoportok felhagytak az állandó vándorlással, letelepedtek és megalapították első városaikat. Az élelemgyűjtés kapcsán újabb észrevételeink lehetnek. Ottléte kezdetén főhősünk vadászik, gyűjtöget. Pont mint vadászó és gyűjtögető életmódot folytató őseink. Egy szerencsés véletlen során rájön, hogy meg is termelheti az élelmét. Ezzel pedig megszületik, majd fellendül a mezőgazdaság a szigeten.

A következő lépés az állatok megszelídítése. A kutyával kötött barátsága szimbolizálja az ember és kutya közti ősi barátságot, bár ez nem túl meglepő, hisz a kutya és ő is egy társadalomból érkezett. A papagáj megszelídítése már más kérdés. Ez már arról szól, hogy az ember szórakozásból tart állatokat maga körül, tanítja és gondozza őket. Átvitt értelemben itt a háziasítás folyamatát követhetjük nyomon.

Az pedig, hogy eljut oda, hogy a bárányokat tenyészti, hogy élelmiszerre tegyen szert és hogy ,,megszülethessen a ruhaipar”, már egyértelművé teszi, hogy ő, az ember lett a az abszolút kormányzója a szigetnek, a világnak. Sőt, továbbmegy. Nem csak az állatokat szelídíti meg, és hajtja uralma alá.

Amikor találkozik az első ,,vad” emberrel, egyből elnevezi Pénteknek. Fel sem merül benne, hogy Pénteknek van saját neve, ő nevezi el. Ezzel bizonyos értelemben már hatalmat szerez fölötte. Majd megkezdődik az új társ civilizálása (nem esszük meg a megölt két ellenfél bennszülöttet!), és Péntek lényegében a szolgálójává válik Robinsonnak. Ez a leegyszerűsített változata annak, ahogy a fehér ember viszonyult a más bőrszínű testvéreihez. És ahogy a könyvben ez teljesen magától értetődő, úgy volt magától értetődő abban a korban is.

Van még egy nagyon fontos eleme a történetnek, ami rávilágít a emberiség fejlődésének egy fontos kérdésére. Ez pedig a naptár és a napló vezetése, illetve írása. Vagyis az igény arra, hogy leírja, megörökítse a dolgokat. Hogy egy művet készítsen, művész legyen. Egyes tudósok azt állítják, hogy művészet nélkül nem tartana ott az emberi faj, ahol. Hogy esetleg még mindig a,,fán csücsülnénk”. Nos, szerintem nem egyértelmű a direkt kapcsolat, de biztos hogy van valamiféle összefüggés. Márpedig ez a kapcsolat a művészet azon tulajdonságából adódik, hogy igényel képzelőerőt, azaz azt képességet, hogy elhiggyünk valamit, ami igazából nem létezik, vagy nincs konkrét haszna adott pillanatban a túlélés szempontjából. Képzeljük el, hol is lenne az emberi faj e nélkül! Senki sem hinne a az emberi jogokban, nem fognánk össze a nemzet nevében egy közös ellenség ellen, nem formálnánk vallási közösségeket, és egyáltalán nem valószínű, hogy bármennyire is más fajta életet élnénk, mint mondjuk a csimpánzok. Nem lenne rá igényünk, hisz csak az adott óra túléléséért küzdenénk.

Szerző: Bencsik Ádám (10.c)