Tizenegy év telt el a Nautilusról történt szökésem óta. Még mindig nem tudom, mi történt a hajóval, él-e még Nemo kapitány vagy hogy melyik nép fiain áll éppen bosszút. Nagy valószínűséggel nem is fogom megtudni. Azóta a Párizsi Természetrajzi Múzeum igazgatója lettem. Conseil, hű barátom és titkárom mindenhova elkísér, segít nekem és osztályozza az állatokat. Ned Land a tengert járja szigonyával, vadássza a bálnákat és eladja őket jó pénzért. Néha visszavágyom a tengerbe, hogy tovább tanulmányozhassam élővilágát.

1879. augusztus 20-án egy új hüllőt szereztem be az intézménynek, egy tüskés ördögöt Ausztráliából. Aranybarna színű, pikkelyes a bőre. Nem mindig ilyen színű, a hőmérséklet függvényében változik. Ha a hőmérséklet nő, világosabb lesz. A feje nagy, hegyes tüskékből álló díszítése folytatódik a háton, a szemei kicsik. Tudományos neve: Moloch horridus. Miután megmutattam Conseil-nek, és megmondtam a nevét, rögtön osztályozta:

­– Tanár úr, ez az állat az agámafélék családjához, a pikkelyes hüllők rendjéhez és a gerincesek törzséhez tartozik.

– Így van, Conseil! – mondtam én.

Tovább tanulmányoztuk a hüllőt. Miközben ezt tettük, a postás feljött és átadott egy levelet, amiben ezt írták:

 

Pierre Aronnax Úrnak,

a Párizsi természetrajzi Múzeum igazgatójának

 

Tisztelt Uram!

A Norvég Tudós Csoport örömmel fogadná részvételét a hírhedt bosszúálló tengeralattjáró tanulmányozásának munkájában. Tudjuk, hogy évekkel ezelőtt ezen a hajón volt fogoly, ezért úgy gondoljuk, hogy hasznát tudnánk venni, ha megosztaná velünk ezzel kapcsolatos tapasztalatait.

Üdvözlettel: NTCS

Oslo, Norvégia

 

Nem hittem a szememnek! Tehát igazaknak bizonyultak a mostanában lábra kelt híresztelések! Az elmúlt pár héten olyan híreket hallottam, hogy a norvég partok közelében találtak egy tengeralattjárót – igaz, mások szerint egy hatalmas bálnát. Végre megtudhatom hát, mi történt a Nautilusszal!

A következő nap reggelén elutaztam Oslóba. Tíz óra körül érkeztem, egy hotelben szálltam meg, ablakából egy öbölre láttam, és a sekély vízből előbukkant a tengeralattjáró. Délben kezdődött a találkozó, amelyen végre megbizonyosodhattam arról, hogy valóban a Nautilust találták meg, s melyen sok híres tudós vett részt. Néhányat a rend kedvéért felsorolok: Charles Garnier, Ernst Abbe, Balmer, Thomas Edison, Charles Darwin. Carl Anton beszéde nyitotta meg a rendezvényt. Üdvözölt mindenkit, aztán ismertette a Nautilust egy korábbi könyvemben leírtak alapján. Ezt követően megkért engem, hogy vezessem körbe kollégáimat. Régen láttam ugyan a hajót, de még mindig emlékeztem rá, hogy mit hol találunk. Sorban bemutattam az egyes helyiségeket. A természetrajztudósok ámultak a szalonban az értékes kincsek láttán. A fizikusok a műszerek iránt érdeklődtek nagyon. Az utolsó hely, ahová közösen mentünk, a kapitány kabinja volt. Eszembe jutott, hogy a kéziratát, amelyben leírta az életét, valahol itt rejthette el, ezért meg is kerestem. Az egyik rejtett fiókjában találtam rá végül. Elmondtam a többieknek, milyen szövegre bukkantam.

A körbevezetés után mindenki arra a részére ment a hajónak, amelyik a legjobban érdekelte, s azt tanulmányozta tovább. Addig az NTCS vezetőjével beszélgettem a füzetről. Késő estig olvasgattuk Nemo kapitány jegyzeteit. Mindent leírt az életéről. Eldöntöttük, hogy egyetlen nap kevés az önéletrajz tanulmányozására.

Visszamentem az NTCS központjába. Ahogy láttam, nem csak én. Például Edisont nagyon érdekelte az elektromosság. Azt hallottam róla, hogy dolgozik valamiféle izzólámpán, ami árammal működik, és világít a sötétben, de még nem tudta tökéletesíteni. Remélem, a kapitány munkája majd segít neki.

A norvég tudóssal elhatároztuk, hogy két könyvet is írunk. Az egyik Nemo kapitány életéről fog szólni, a másik a saját kutatásaimról. A következő heteket is Norvégiában fogom tehát tölteni.

Ma, 1879. szeptember 12-e van. Az elmúlt három héten végig a könyvemen dolgoztam, gyakorlatilag egyszuszra írtam meg. Szinte mindent papírra vetettem, amit lehetett. A könyv holnap debütál, ezért meglehetősen izgatott vagyok, nehéz lesz elaludni.

Két hét telt el az utolsó bejegyzésem óta. Visszatértem Párizsba, ahol mindent elmeséltem Conseil-nek. Nemo életrajzát máris sokan olvasták. Szerintem számos ember tudott vele azonosulni az őt ért elnyomás, és háborús emlékei miatt. Ahogy előre megjósoltam, az angolok nem nézték jó szemmel a könyv megjelenését, hiszen a kapitány indiai volt. A tudományos könyv iránt rengetegen érdeklődtek. Nagyon sok megbeszélésen, találkozón kell résztvennem.

Október 27-én levelet kaptam Edisontól, melyben arról ír, hogy sikerült tökéletesítenie a villanykörtét. Szeretné szabadalmaztatni, de eddig még nem fogadták el a terveit, ezért a segítségemet kérte. Természetesen igennel válaszoltam. Remek dolgot talált fel! Levelet írtam néhány tudós barátomnak, hogy segítsenek az izzólámpa feltalálójának elérni céljait.

November 4-én végül sikerült szabadalmaztatni a villanykörtét. Thomas hálásan köszönte meg a segítségemet. Az izzólámpa tömeggyártása megkezdődött. Lassan mindenhol rendes világítás lesz.

Szerző: Tran Teri (7.d)

*

A 7.d diákjai azt az otthoni feladatot kapták, hogy írják meg a Nemo kapitány című Verne-regény folytatását. A legjobb megoldások közül hármat választottunk ki megjelentetésre.

 

Fotó: Pinterest