Ebből az idézetből is látszik, hogy nem hagyományos értelemben vett író-olvasó találkozóra került sor Horváth Kristóf (Színész Bob) és Bárány Bence részvételével hétfőn.
Költészet is, meg előadóművészet is. Kész szövegekkel érkeznek, ugyanakkor fontos a reagálás a közönség hangulatára. Véralkoholszintet mérő nyelvbotlások, ugyanakkor tűpontos, rímekbe szedett mini-látleletek a minket körülvevő világról. (Bárány Bence és Horváth Kristóf nem lettek színészek, mert több lábon állnak. Az egyik kétségkívül versláb.) Mesterségbeli tudás és saját bőrön átszivárgó tapasztalat. Homérosz az időszámításunk előtti VIII. kerületben: ez a slam poetry. Aki lemaradt a hétfői találkozóról, kicsit turkáljon a Youtube-on, már bajnokságot is rendeznek belőle!
A slampoetry.hu weboldal szerint:
„A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj, a Spoken Word versengő formájaként, Marc Kelly Smith („Slampapi”) kezdeményezésére. Ez egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos.
Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés.
Kicsit mégis rap, mert az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. Kicsit mégis színház, mert az egyes versek előre megtervezettek, begyakoroltak és az előadók a szavakon kívül egész testüket is bevethetik. Kicsit mégis vers, mert többnyire van benne rím, hasonlat, metafora és egyéb költészeti elemek.”
