A XVII. század második felében játszódó történet igencsak a szívemhez nőtt. Az írónő korábban főként gyerekkönyveket írt, ám ennek a kétkötetes regénynek igen komoly mondanivalója van. Ne tévesszen meg a cím! Az első kötetben a londoni pestisjárványról ír, és az akkori életről. Míg a második kötetben az 1666-os londoni tűzvészről van szó.
1665 júniusában Hannah Londonba igyekszik nővéréhez, besegíteni Sarah édességboltjában. Nem sejti, hogy közeleg a járvány, és már hetek óta ott lappang a város lakóiban.
Az emberek kerülik egymást. Akikről pedig kiderül, hogy érintettek a pestisben, bezárják 40 napra a házukba. A lányok többször veszélybe kerültek a járvány miatt.
A Mary Hooper könyvében olvasottak közben szinte magam is átéltem Hannah és Sarah kalandjait.
Ajánlom a könyv második kötetét is (Szirmok a hamuban), bár az első jobban tetszett.
Szerző: Dora Karolina
*
A témában még ajánlható Daniel Defoe: A londoni pestis c. kötete. Egy érdekes részlet a könyvből (először olvasd végig, mintha egy szemtanú visszaemlékezései lennének, aztán nézz utána, hány éves volt Defoe a járvány idején):
„Az udvar közepén egy kis bőrerszény feküdt, két kulcs lógott rajta, az erszényben pénz volt, de senki sem nyúlt hozzá. Megkérdeztem, mióta hever ott, mire az ablaknál álló férfi azt felelte, hogy csaknem egy órája, de senki sem nyúlt hozzá, mert nem tudják, nem jön-e vissza érte, aki elejtette. Nekem nem volt különösebb szükségem pénzre, és amellett az összeg sem volt olyan nagy, hogy érdemes lett volna hozzányúlni az erszényhez, elvinni a pénzt, és vállalni az ezzel járó kockázatot, így hát már kifelé indultam, amikor az az ember, aki kinyitotta az ajtót, azt mondta, majd ő felveszi az erszényt, de csak azért, hogyha jogos tulajdonosa visszajön érte, feltétlenül megkapja. Ezzel bement, kihozott egy vödör vizet, letette az erszény mellé, újból bement, és most puskaport hozott magával, amelyből egy jó adagot az erszényre hintett, majd ettől a lazán kiszórt kupactól kiindulva körülbelül két yard hosszú vonalban ugyancsak puskaport hintett el.
Ezután harmadszor is bement, és egy vörösen izzó szénfogóval tért vissza, amelyet valószínűleg erre a célra hevített fel; először meggyújtotta vele a vonalban elszórt puskaport, ez pedig megpörkölte az erszényt, és alapos füstöt csinált. De a férfi még ezzel sem érte be, hanem a fogóval felemelte az erszényt, és addig tartotta, amíg a vas át nem égette, azután a pénzt a vizesvödörbe rázta, és úgy vitte be a postahivatalba. A pénzösszeg, emlékezetem szerint, tizenhárom shilling volt meg néhány sima négypennys és sárgaréz negyedpennys.”
Fordította: Vámosi Pál
A SZÖVEG FORRÁSA: Európa Könyvkiadó, 1978
