Az Őszi Pedagógiai Napok kínálatából Schramek Anikó tanárnő Fenntarthatóság – energiafelhasználás című fizika órájára ültünk be, mely korunk éppoly fontos, mint amennyire divatos problémáit idézte meg. Miért választottuk alapvetően nem reálos érdeklődéssel ezt az órát? A klasszikust kissé elferdítve: nem azért, mert könnyű a téma, hanem azért, mert érdekes.
A cél: eljutni az „örökmozgókkal” kapcsolatos ismeretekig (ami végül nem fér bele). Az óra központi történése egy három részből álló kísérlet: légpárnás sínen egy kiskocsit lefelé zuhanó súly hoz mozgásba, a súrlódási erőt levegő fújásával szabályozzák. Jók ezek a kütyük, eszközök. Egy definíció nem hozna lázba, azonban a kísérletek, a róluk készült filmfelvételek és a számítógépes elemzések már igen. De leginkább a következő tapasztalat.
Az óra résztvevői saját szemükkel nézték végig három esetben is, ahogy a levegő elindul, a súly zuhanni kezd és a kocsi nekilódul. Az első esetben a súrlódási erő elhanyagolhatóan kicsi volt, a másodikban már figyelembe kell venni, harmadszorra nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mindenki ismerte a szóba jöhető törvényeket (a laikus úgy tartja, hogy ezek leírják a világ működését és pont, tehát nincs min vitatkozni), és jól láthatták a lezajló eseményeket (tudjuk, hogy a valóság érzékelésében és főleg magyarázatában viszont jelentős egyéni különbségek alakulhatnak ki).
Az egyes kísérleteket követően a megfigyelőknek egy koordinátarendszerben, grafikon segítségével kellett ábrázolniuk a kocsi sebességét, gyorsulását, a húzóerőt és az eredőerőt az idő függvényében. Meglepő, hogy kezdetben voltak eltérő megoldások. És itt kezdődött egy második, még izgalmasabb kísérlet: sikerül-e az elgondolható lehetőségek szétszálazása és a helyes eredmények kiválasztása? Ahogy közeledtünk a kicsengetéshez, egyre világosabban láttunk kirajzolódni a körvonalait valaminek. Ott van bármilyen megismerési folyamatban: az örökmozgó nem egy szerkezet, hanem a kíváncsiság.
