Az Őszi Pedagógiai Napok számtalan lehetőséget nyújt érdeklődő szakmabelieknek a pedagógia és a tanítás módszertani fogásainak megismerésére, valamint az iskolák bejárására. Ebben a cikkben egy érdekes „irodalomóráról” fogunk mesélni nektek egy picit.
Nem mindennapi alkalom, hogy a dugiban telefonozó diákokat helyett pedagógusok ülnek a hátsó padokban. Erre a különleges esetre Földvári István tanár úr egy különleges órával készült. (Címe: Csak az ír, aki olvas? Állítsuk az olvasóvá nevelés szolgálatába az alkotói élmény átélését!) Az órát egy bemelegítő feladattal kezdtük. Francis Jammes A ház rózsával lenne itt teli című versének magyar fordítását kaptuk meg kinyomtatva, de nagy meglepetésünkre a határozók és jelzők helyét kipontozva találtuk. Feladatunk az volt, hogy kiválasztunk egy stílusirányzatot, hangulatot és keresünk minden hiányzó helyre egy melléknevet. A legtöbben békés, nyugodt, idilli hangulatot adtak a versnek, de volt olyan, aki inkább horrorisztikus irányba ment el. Ezzel a feladattal jöttünk arra rá, hogy egy aprócska változtatás is mennyire meg tudja határozni egy mű hangulatát.
Ezután következett az óra fő attrakciója: a házi feladatunk az volt, hogy a reggelünket a lehető legpontosabban írjuk le. Többen küldték el saját megoldásukat, ezekből a tanár úr kiválasztott kettőt, kettő nagyon különböző megoldást.
Az első diák úgy oldotta meg a feladatot, hogy olyan részletesen írta le a reggelét, ami túlzásai és szóhasználata miatt már humoros. A kész írásban megfigyelhető az önirónia és a helyzetkomikum is. Viszont a túlzott pontosság leírása mellett is megfigyelhetőek voltak „szenvedést” jelző kifejezések, mint az „átbattyogok”, „elvonszolom magamat” vagy az „elfáradok”.
A szöveg másolata itt olvasható:
Egy átlagos reggelem
5 óra 50 perckor indítja el a mobileszközöm az „Entfaltung” nevű dallamot, ez kibontakozást jelent, melynek hatására 1-2 percen belül felkelek. Ilyenkor kikapcsolom a vekkert, kikelek az ágyból, és felhúzom a redőnyt a lentről a második sorban található kapcsolóval. Ezután leülök az ágyam bal oldalára, és elkezdem a felöltözést a következő sorrendben: fehérnemű, farmernadrág, galléros póló és szemüveg. Az előző nap már kikészítettem a ruhákat, szóval ez a folyamat nem tart tovább 2-3 percnél. Ilyenkor szokott bekapcsolni a második ébresztőm, amelynek címe „Alarm”, ez lefordítva riasztást jelent. Ennek kikapcsolása után felveszem az összekészített táskáimat, és átbattyogok az étkezőbe. A hátizsákom és kistáskám a földön, valamint az asztalon való elhelyezése után kiválasztok egy reggeli ételt – egyes esetekben italt is –, amelyet elfogyasztok az asztal jobb alsó sarkánál található széken ülve. Ezek után elhelyezem a szennyes tányéromat a mosogatókagylóban, és elfáradok a mosdóba. Itt megmosom a fogam egy zöld színű fogkefével, beállítom a hajamat, megmosom az arcomat, és egy negyedik dolgot is elvégzek, melyet most nem szeretnék firtatni. E folyamat kb. 5 percet vesz igénybe. Ezek után megtöltöm a kulacsomat, felveszem az övemet, és 6 óra 30 perckor elvonszolom magamat az előszobába, ahol felveszem a cipőmet és az aznapi időjárási körülményektől függően egy sálat, sapkát, kesztyűt vagy kabátot. A lakást 6 óra 38 perckor hagyom el, végig sétálok az utcán, betérek egy közbe, amely kivisz a főútra. A buszmegállóba 6 óra 41 perckor érek oda, ahol a 212-es autóbusz 6:43-kor vesz fel. Mivel általában az első vagy második utasa vagyok a tömegközlekedési eszköznek, ezért mindig a jobb első, 1,5 ember nagyságú ülésen foglalok helyet. Itt bekapcsolok egy zenei listát, amely általában Frank Sinatra műveit tartalmazza. Ha aznap bármilyen számonkérés lesz, átnézem az anyagot. A busz végig visz a kerületen, majd rátér az Alkotás útra, onnan a Karolina úton és a Bocskai úton keresztül jutok el az Újbuda-központ M-ig. Ott 7:12-kor átszállok a 4-es villamosra, mellyel a Harminckettesek teréig utazom. Onnan gyalog közelítem meg az iskolát. Az iskolába általában 7:30-kor érek be.
A második diák teljesen más irányba vitte el a feladatot. A reggelét az élet és halál közti harcként írta le számos emlékezetes hasonlattal, metaforával és egyéb költői képpel. A szövegből kivehető volt a személy szenvedése és belső gondolatainak menete is.
Az órába belefért még egy helyben és közösen megoldott feladat is: Örkény István Leltár című művét elemeztük. Ebben az esetben nem szokványos szövegről beszélünk, hanem egy listáról vagy felsorolásról. Én a saját szavaimmal úgy írnám le, mint egy recept a versíráshoz.
Az egyperces novella szövege itt olvasható: https://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm
Összefoglalva hatalmas élmény volt nekünk, diákoknak és bizonyára a látogatóknak is. Reméljük, lesznek még hasonló rendezvények iskolánkban.
Szerző: Varsányi Márton