Kreatív

Az esőben átöltözik Józsefváros. A lakkcipősök kordbársony nadrágja alulról teljes pompában színt vált, elsötétül. A Práter utca 11. szám alatt bőrövvel átkötött könyvek hevernek a latyakban, üveggolyókba ütköznek a cseppek, a víz tükrébe egy aktatáska homályos árnya vetődik, de nem ázik el – mivel bronz az, amiből a Pál utcai fiúk szobra készült. A nagyobbik Pásztor is ott áll, mellette a kisebb, Nemecsek, Kolnay és Weisz pedig játszanak.

Egyszer egy férfi éppen egy falu mellett lovagolt el, amikor az ottaniak dühös csapatára lett figyelmes. A mező felé mutogattak, kiabáltak, izgatottan hadonásztak. Amint a lovas közelebb ért, néhányan odafutottak hozzá.

Sikít a csap, víz cseppje karcolja útját a fémbe. Vízkő szárad a szűrőn, gátolja az erőteljes áramlást. Próbálkoznak a folyadékba olvadt ásványok áttörni a szűkített lyukakon, de nem tudnak – nyüszít a molekula.

Kreatív feladatmegoldások egy ötödikes történelemóráról

Páricsi-Nagy Rezeda verse (Kreatív írás szakkör)

Akár hiszitek, akár nem, volt idő, mikor nagymamám még fekete, végeláthatatlan haját simította a szél, és anyukám a jegenyékről két társával cseverészve lógott fejjel lefelé, miközben a zöld eget fürkészték a felhőkbe taposva. Nevetésük madárcsicsergéssel szállt messze-messze, át a magas kerítésen. Majd tárt karokkal szelték mindhárman a mezőt, miközben a fecskék az eget hasították. A pipacsok közül felrebbenő citromsárga, fehér és narancs pillangók pedig hol az égre festettek színfoltokat, hol a gyermekek arcára varázsoltak mosolyt.